Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
44 formáit kikeresse, törvényszerűségeit, szépségeit és lényegbevágó külömbségeit megismerhesse. A természet leírásán és a szemléltetésen alapuló oktatás ezeket csak részben érheti el, mert míg a sokféle forma és szín egészen pontos leírására főleg a gyermek elég szóval sem rendelkezik, addig a gyermek értelmi foka sem képes arra, hogy az ilyen módon hallottakat és látottakat pontosan emlékezetébe véshesse és sok esetben a tárgynak a gyermek által történő leírása nem egyéb, mint a tanár szavainak átértés nélküli ismétlése. Roux hallei egyetemi orvos-tanár (Anat. Anzeiger No. 4. u. 5. 1900.) Írja „A tanulmányokat befejező államvizsgálatokon az összes tanárok azt tapasztalják, hogy a vizsgázók az egyes dolgok leírásánál azt mondj k el, amit szószerint betanultak anélkül, hogy a tárgyakról képet alkottak volna maguknak“. Ez is csak azt igazolja, hogy sokkal nagyobb eredményt érünk el, ha a tárgyakat a rajzolással, agyagból való formálással és festéssel utánozzuk. A rajzolás megfigyelésre, gondolkodásra észre verésre, a felfogás élesítésére kényszerít bennünket. Megnyitja a szellemi szemet és arra az isteni bölcseségre tanít meg mindenkit, amelyet a levél és facsoport, a kagyló és a hegyi kristály az ő szépségükkel, kedves formájukkal és célszerűségükkel örökké hirdetni fognak. Goethe, a lángeszű német költő, ki egy helyen azt mondja: „írni keveset kell, de rajzolni sokat,“ másutt így nyilatkozik: „A rajzolónak az érzéki világban való gyönyörködésre tágabb tere nyílik; rajzképessége által az alakok és színek egész birodalma tárul fel előtte, érzékei mintegy új szervvel szaporodnak s ennek révén derült fogalmak ébrednek fel benne ; ismerni, becsülni, szeretni tanulja a természetet és örömét találja benne. Számos ilyen nyilatkozatot találhatunk még s közöttük a magyar művészeti oktatásra nézve legfontosabbak a közoktatásügyünk élén álló férfiaké. Mivel azonban ezeket általánosan ismerjük, csak fejtegetésünk eredményét kell összefoglalni, hogy belássuk, miszerint művészeti oktatásunk csak akkor lesz eredményes, ha az az embert első sorban a szellemi látásra neveli, a műrészetek fejlődésének alapján és a természet megfigyelésén nyugvó általánosan kötelező rajztanítás segítségével és ha csak ilyen alapozás után fog hozzá a művészetek részletes ismertetéséhez, a művészettörténet tanításához. Ez legyen alsó- és középfokú tanításunk programmja s akkor rövid idő alatt szemünk előtt fejlődik ki a helyes közízlés, a
