Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
43 rifilna, csak kárt okoz. „Nem gondolom, hogy a képzőművészet azért adatott volna — mondja Muthesius — hogy rajta és vele észfejlesztö gyakorlatokat végeztessünk. A művészet ép úgy. mint a vallás az érzelemhez fordul s az a kiváltsága, hogy köz- vetetlenül a szívhez szólhat, anélkül, hogy az utat az észen keresztül lenné meg. Az igazi művészi nevelésnek tehát törekednie kell arra, hogy a tanulók szivét a művészet benyomásai iránt érzékennyé tegye. Hogy milyen felületes művészi érzékük van a fent említett, históriai stílusokat ismerő és az aesthetika leheletét magukba szedett férfiaknak, abból is látható, hogy ezek a jelenkor művészetével szemben teljesen tanácstalanok, pedig kortársaikkal, a művészekkel egyidőben élvén, ezek érzelmeihez és felfogásaihoz kellene legközelebb államok. Hiányzik tehát bennük is a művészet iránt lelkesedő s a vele résztvevő, mély és bensőséges, jóleső meleg érzés, és csak a tudás, az adathalmaz szerepel. A művészettörténet is arra tanít bennünket, hogy az egyes művészeti időszakokban általánosságban csak azon kor művészetét értették meg, tehát az abban az időben szívhez szóló volt. Szemmel látható módon igazolják ezt a régi építészeti emlékek, amelyeket egy-cgy későbbi stílus időszakában folytattak vagy fejeztek be, esetleg részben átalakítottak. Az utólagos építkezés vajmi ritkán alkalmazkodott a korábbi stílushoz, hanem majd minden esetben a saját korának stílusában fejezte be az épületet. Tehát megvolt a művészetek nagykorszakaiban az általános műveltség egyik főkelléke, azon időszak művészetének szeretető. Ezen okok alapján nekünk is harmonikussá kell tenni oktatásunkat, bár milyen sok akadály állja útunkat. A feladat megoldása a középiskoláknak és kisebb mértékben az elemi iskoláknak ■ kötelessége. Már a gyermekiélek szedje magába azt a csirát, amelyből a művészet szeretedének terebélyes fája kifejlődhetik. Hogyan lehet azonban a gyermek, az ifjú szivét a művészet szeretető iránt fogékonnyá tenni? A fent leírtak alapján nagyon könnyű a felelet. Nem szabad magával a művészettel kezdeni a tanuló ifjúság tanítását, hanem azon alaphoz kell visszatérni, ahonnan a képzőművészet merít, ahova visszaszáll mindannyiszor, midőn valami újat akar létrehozni : az ősforráshoz, a természethez. Első feladatunk tehát az legyen, hogy a természet szépségeinek felismerésére irányuló vágyat, törekvést felkeltsük és rá vezessük ifjúságunkat, hogy kezdetben felületes megfigyelésmódját alaposabbá tegye, hogy a természet tárgyainak jellemző ismertető
