Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904

42

hetetlenül hozzá tartozott a képzőművészetek megértése is. Ez volt akkor a legelső követelmény. El sem tudtak képzelni olyan művelt lovagot, aki az építészetet, szobrászatot és festészetet ne szerette, azokat meg ne értette volna. A jelenkor műveltjétől nem kívánjuk többé a szépirodalom, vagy a képzőművészetek szeretelét, megértését, de elengedhetetlennek tartunk - egy bizonyos fokú filológiai ismeretet1'.

Más oldalról vizsgálva a kérdést, viszont látjuk egyes körök buzgó törekvéseit, a művészeti társulatok roppant erőkifejtéseit, hogy a közönséget valami módon a kép ki állításokba csalogassák, zene-estélyek rendezését, a belépő díjak leszállítását, vagy a múzeumok ingyenes megtekinthetését, művészeti előadások, felolvasások tartását. Mindezt azért teszik, hogy a művészeti élvezet szerzésére szinte kínálkozva alkalmat adjanak. A kormány is nagy összegeket áldoz, és mégis csak a kevés érdeklődésről lehet beszámolnunk, amely több esetben a művészeti társulatok bukását vonja, maga után. Ezek a jelenségek gondolkodóba ejthetnek, és mélyen rejlő okoknak, hibáknak kell lenniök. amelyek azt idézhetik elő, hogy még a magas állású, vagyonos emberek sem érdeklődnek a képzőművészetek iránt. Oly általános dolog ez, hogy akaratlanul a mai kor nemzedékének nevelését kell hibáztatnunk és az iskolát okoznunk első sorban, hogy ezen az állapoton semmit sem változtat.

Újabb időben itt is történik már intézkedés a haladás érdekében, de ez csak félmunka és érdemes arra, hogy jobban megvizsgáljuk, különösen a hazánknak a számot tekintve szinte kizárólagos középiskoláját, a főgimnáziumokat.

Az uj tanterv értelmében az ifjúság figyelme minden tantárgyai kapcsolatban felhívandó a művészetekre, sőt be kell mutatni a művészeti emlékek reprodukcióit. A tanárok lelkiismeretesen végzik dolgaikat s mégis csak eredménytelenséget kell megálla- pitaniok. Ez annyira közismert lesz mostanában, hogy sok helyen - a legjobbat feltételezve — az egész kérdést mint divatszerü uj dolgot fogják fel és mind eredménytelen idővesztegetést nem is igyekeznek előmozdítani, fejleszteni. Pedig a kevés eredmény oka abban rejlik, hogy a hallgatókban hiányzik a művészetet felfogni tudó értelem, amelynek elengedhetetlen feltétele, hogy iskolázott, kiművelt forma, és színérzékkel rendelkezzenek, már akkor, midőn velük a képzőművészeteket igazán megértetni akarjuk.

Komoly müvész-pedagogusok felismerték már, hogy az ilyen alapok nélkül szűkölködő művészeti oktatás a helyett, hogy hasz-