Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
sziink képesek a legegyszerűbb dolgokban is a szépségeket, a lebilincselő tulajdonságokat felfedezni. Milyen más lehetne az élet, ha ez az álláspont érvényesülhetne, milyen tartalmasságot és örömet nyújthatna neki a művészetnek említett hatása! Lássuk a jövő ezen kedves képe mellett a jelent s vizsgáljuk, vájjon jutottunk-e ma odáig, hogy művészi életről beszélhessünk ? Általánosan elterjedt-e ez vagy csak szórványosan mutatkoznak jelei ? — Ha az ízléstelenségek sokaságát szemléljük, a melyek lakásaink kidíszitésébm (rengeteg papiros legyezők stb.) jelentkeznek, s ehez hozzávesszük közönségünknek a legjobb festészeti, vagy szobrászati müvek iránt tanúsított teljes közömbösségét és az említett műveknek tisztán a tárgyi szemponton alapuló nagyon hibás elbírálását, amely csak azt kutatja, hogy ki az alkotó művész s tán még azt, hogy mit is ábrázolt az illető ; akkor látjuk csak be, hogy művészeti életünk nincsen, amit kii- lömben a jelenlegi, kizárólag az anyagi hasznosság elvén alapuló társadalmi életmódunk lépten-nyomon igazol. — A valóban mű- értők kevesen vannak s mig a tudományosan képzett férfiak között sokan nem mernek művészeti dolgokban ítéletet mondani, addig mások minden alap híján erre is vállalkoznak. A művészeti termékeket még mindig a tudomány, a tradíció, vagy a sajtó, szóval más egyének szemüvegén és nem a saját kifejlesztett megfigyelésünk alapján szemléljük, de nem is tehetünk egyebet, mert nem volt és még ma sincs mód, hogy érzékeinket a művészet megértésére kiművelhessük. Az egész világon ezen kérdéssel foglalkozó műkritikusok közül A. Lichtwark így nyilatkozik : „A megfigyelő képesség fejlődésének útját szegtük- Reánk nézve a műveltség súlypontja szinte kizárólagossága a tudásban rejlik. A képzőművészetek megismerését és megértését fejleszteni akaró oktatás a legalsó fokon áll. Száz gyermek közül, akiket általában 7 éves korukban a zongorázásra erőszakolnak, egy sincs, aki privát utón rajzot tanulna“. Még erősebben nyilatkozik egy szintén előkelő német birodalmi műépitészeti tanácsos, Muthesius: „Mai társadalmunkat mi sem jellemzi jobban, mint a .,műveltség" általánosan ismert fogalma. Ha összehasonlítjuk a mai kor .,műveltjeit" a Goethe korabeliekkel, akkor azt látjuk, hogy ma a műveltség egy fontos része, a szépirodalom iránti érdeklődés majdnem teljesen elveszett, míg annak idején feltéttelenül a műveltséghez számították. Ha még régibb korba megyünk vissza, a renaissance, a művészeti újjászületés idejébe, ott azt találjuk, hogy a műveltséghez elenged
