Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
40 Én az alább leírt gyermekrajzkiálUtásból az ellenkezőről győződtem meg, de egyúttal arról is, hogy a gyermeknek előbb említett érdeklődése, a későbbi korban csökken, és mi későn, a középiskola felsőbb osztályaiban fogunk a formaérzék kifejlesztéséhez jelenlegi rajztanításunkkal, amidőn már a visszafejlődés beállott, tehát elmulasztjuk az elemi iskolában a természetnyújtotta segítség igénybevevését, a gyermek ösztönszerű érdeklődését. Vizsgáljuk meg ezekután, vájjon jelenlegi életmódunk a művészettel minő kapcsolatban áll, lehet-e szó úgynevezett művészeti életről ?! Igazi művészeti életről csak akkor beszélhetünk, ha a művészetek terén élénkséget lüktető életet tapasztalunk, ha a kevés anyagiakkal rendelkező egyének lakásaiban is legalább a művészetek szeretetének jeleit szemlélhetjük, ha a művészet lehelete a szélesebb néprétegek köznapi életét átjárja és annak nemesebb tartalmat ad. Feltéttelenül megkívánható azonban, hogy a művelt osztályokhoz tartozó egyének a művészet szükségességét érezzék, hogy saját énjük gyönyörködni tudjon akkor, ha egy szép és nemes dolog kerül szemeik elé. Házuknak és környezetüknek igazolni kellene a bentlakók Ízlését, amely biztosan tud eligazodni a jó és kétes értékű, az eredeti és utánzat és a célnak megfelelő vagy haszontalan dolgok között. A művészet szeretetének erkölcsi hatása a művelt körökben felismerhető és azok világnézetére is jótékony befolyást gyakorol. S azzal, hogy ők önkénytelenül sajátítják el a művészek megfigyelésmódját, képesekké válnak arra, hogy a természet megmérhetetlen szépségeit öntudatosan élvezhessék és a mindennapi környezetből is csak a szépet és a jót választhassák ki. Egy rossz ruházatú paraszt suhanc, megpillantásakor nem a rendetlenséget, tisztátlanságot veszik észre, hanem ezen könnyedén tultéve magukat, az ifjú alakjában a természet életteljes, egyszerű megnyilatkozását látják; a poros és piszkos szénmunkás pedig előttük az erő és szorgalom megtestesülését, szimbólumát jelenti. Mindezt megtanulják a művészeti emlékek mély tanulmányozása által. A legtöbb nagy sikerű festményen azt tapasztaljuk, hogy a művész a természetből merít és megtanítja a szemlélőt arra, hogy a világot az ö szemével nézve figyelje. Az igazi festmény vagy szobrászati mű tehát a természethez vezet vissza bennünket, szellemünk fogékonyságát fokozza és az ő közvetítésével le-
