Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
39 egészen más a zenei érzék, sokkal könnyebben észre lehet venni zenei hibát, mint árút formákat, vagy helytelenül alkalmazott színeket. Ha ezen felfogást helyesnek ismerjük el, akkor annál inkább törekednünk kell a művészet kifejezésmódjának megismerésére, mert csak úgy leszünk képesek a képzőművészetek műveit megérteni, értéküket méltányolni. A szobrászati, festészeti és építészeti művek alakjukkal, külső jelenésükkel hatnak reánk, tehát nekünk ezt az internationális nyelvet, a formák nyelvét kell megtanulnunk, vagyis rajzolni, festeni, mintázni kell, ha megérteni akarjuk őket. Itt azonban ismét egy kimondott nagyon hibás jelszóra akadunk, amely szerint a rajzoláshoz különös tehetség kell, ami vajmi kevés embernek adatik. Pedig azok, akik ezt hangoztatják, csak a gyermeket figyeljék meg s rögtön megdöntve látják ezt a hosszú életet élt és sok embernek kényelmet biztosító elvet. A gyermekkel vele születik a minden iránt való érdeklődés ösztöne és még mielőtt írni tudna, már rajzolgat, ha adnak neki papirost. Rajza bizony csak firkálás kezdetben, de a gyermek előtt az már egy nagybecsű mű s ha nem szólják le mindjárt, hanem kérdezgetik, egész történetet mond el midőn megrajzolt alakjait magyarázza. Későbben az alkotás vágya vesz erőt a gyermeken. Kenyérből kis alakokat, homokból várakat, házakat, papirosból szövésfonáshoz hasonló dolgukat készít, ollóval papirosból állatokat vág ki. Végtelenül örvend, ha katonákat kap, nem aféle kész cink- katonákat, hanem papirosra nyomtatottat s öröme akkor lesz teljes, ha festéket is kap és az ő keze munkájával alkotott alakokat befestheti. A gyermek ezen öntevékenysége közben alig szorul útbaigazításra, sőt sokszor káros is a nagyobbfokú beavatkozás, amely szigorúságával és a gyermekesen bevégzett munka lekicsinylésével épen az ellenkezőt eredményezi s a gyermek kedvét az eféle foglalkozástól a legtöbb esetben örökre elveszi. Egy ügyesen színezett képeskönyv vagy festmény bemutatása, vagy a természetben, a mezőn előforduló virág, mindmegannyi a gyermeki kedély kielégítésére nemcsak alkalmas, de feltéttelenűl szükséges eszközök. És már most azt kérdezem, lehet-e komolyan állítani, hogy a gyermeknek a formák és a színek iránti ezen ösztönszerű érdeklődését és a fent említett alkotásvágyát nehéz volna okszerűen kiművelni, hogy ez csak azoknál a gyermekeknél lehetséges, akiknek különös tehetségük van ?
