Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
38 kultúrtörténeti mértföldmutatókat, amelyekkel az emberiség története mintegy illusztrálva áll előttünk. A Tigris mentén végzett ásatások eredményei, továbbá az Inkák építkezéseinek maradványai, olyan népekre hívták fel a tudományos világ figyelmét, amelyekről esetleg tudtak valamit, de a melyeknek művelődését csak későbben, ezen emlékek figyelmeztetése alapján ismerték meg. S az a csudálatos, bogy mindezen nagy időközöket jelző műemlékek az illető népek jellemének, műveltségének és művészetének sajátos bélyegét viselik magukon. Az cgyptomi gúlák jelzik a zsarnokok uralmát, akiknek mindenki szolgált. Még a művész keze is meg volt kötve, amit a nagyon hosszú ideig sablonosán készített, az egyéniség érvényesülésének hiányát feltüntető művek igazolnak. A római építkezések ezen nép praktikus felfogását jelzik, a román várszerü, nehézkes építkezés pedig a háborús idők következménye. Csak a népvándorlás után, midőn az egyes népcsoportok megállapodtak, kezdődik az igazi, nagyobb rétegekre kiható művelődés. Az egyház uralmát jelzik a magasbatörő csúcsíves építkezések, a kor hivő keresztény felfogás szelleme pedig a 12. és 13. század festményeiről és szoborműveiről olvasható le. Ezekből látható, hogy a történelmi korok -és események adatainak megtanulásához nem okvetetlenül szükséges, de a korszakok át' értéséh,ez, megértéséhez minden körülmények között fontos kellék a kor művészetének, általában a művészetnek megértése is, mert csak annak segítségével lesz a történelem a művelődéstörténethez közelebb álló s nagyobb érdeklődés mellett több szempontból ismertethető tanulmány tárgya, amely az illető korról egész képet nyújt a vele foglalkozónak. Ámde hogy a művészetet megérthessük, nagyon fontos és alapvető tanulmányra van szükségünk. Egy kéj) vagy szobor szemlélésénél nem elég, hogy azt megnézzük és megvizsgáljuk, hogymiben külömbözik egy másiktól, vagy hogy a feltüntetett eseményt, esetleg a szobor készítésének vagy készítőjének történetét ismerjük, hanem meg kell előbb tanulnunk a műemlék lényegének a megértését. Igazi zeneértö nem lehet az, aki a zenét csak hallgatta, de maga semmiféle zenével nem foglalkozott, mert valamely hangszer ismerete s az a képesség, hogy magunk is tudunk zenét előadni, képesít bennünket arra, bogy a zenei mű szellemével és így a művész érzésvilágával a mi érzésvilágunk is érintkezésbe léphet. E felhozott példáról általában azt szokták mondani, hogy
