Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
festménynek, készítőjét pedig művésznek minősíti, és ha valaki rajzolni nem tud, azonban olajos festéket használ, már festőművésznek nevezi. Ha ezekhez hozzá veszem a festmények elbírálásánál követett eljárást, t. i. egy újságban megjelenő kritika után megindult véleménynyilvánítás dogmaszerű elfogadását, akkor látható igazán, hogy a rajzoktatás és az ezzel mindenkor karöltve járó művészi érzés és műélvezet kérdésében mily általános a bizonytalanság, a tájékozatlanság, s talán ez okozza, hogy ezen kérdésekkel komolyan nem, vagy csak alig foglalkozik a közönség. itt megemlítem még az iskolába járó ifjúságnak felfogását, amely rendesen hű tükre a közönség azon felfogásának, amely az iskola tanulmányai között mindig azt keresi, ami gyakorlati szempontból hasznos reá nézve, s nem törődik ; csak néha — elvétve — azzal, ami a szép és művészi élvezetet előmozdítaná. Ezen gondolkodás eredménye, hogy csak az tanul rajzot, akinek arra előreláthatólag szüksége lesz, tehát aki a technikai vagy katonai pályákra készül. Azzal alig gondol valaki, hogy az orvosnak finom szín- és formaérzékének kell lenni, főleg ha sebész az illető, hogy a tanárnak a rajz mily sok esetben megbecsülhetetlen segédeszközt nyújt, különösen akkor, amidőn a formaérzék és formaismeret alapján kell a művészeteket és azok korszakait megismertetni. És igy tovább mehetnék az összes foglalkozási ágakon és konstatálhatnám, hogy a rajzismeret mindenkire nézve hasznos. Ezeket a dolgokat azonban csak érintettem, mint a rajz- tudás közetlen hasznot nyújtó eseteit. S most rátérek a rajzra, mint a művészeti nevelés legfontosabb tényezőjének ismertetésére. Kolozsvárt, 1905 június havában. B) rajztanítás, a műélvezet és a művészeti nevelés alapja1. A történelmet végigkísérve, látjuk, hogy minden kornak magasabb művelődésévéi kapcsolatos a művészetek virágzása. Ezt a fenmaradt műemlékek tudatják velünk, amelyeket ma a sokféle reprodukezió révén jóformán mind ismerünk. így is csodáljuk őket; hát még ha a valóságban szemlélhetjük ezeket a 1 M. Heilmann „Kunstleben und Zeichenunterricht“ című értekezése alapján. Berlin 1901. B. Gaertner.
