Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
33 kulturállapotokba és vissza a jelenkorba. Annak az embernek, aki Csipkerózsát és Hófehérkét költötte, annak még nem volt tudomása azokról a valódi mesékről, hogy pl. a föld gömbölyű és a nap körül forog, hogy a nap rengetegül nagyobb mint a föld, s hogy nem manók és koboldok végeznek a ház körül bizonyos dolgokat, hanem a valódi tettesek baktériumok. Mindezt nem tudván, azoknak a meséknek költése valódi érdem volt; de mivel most már jobb tudomásunk van, gyermekeinkkel nagyobb jót teszünk, hogyha kezdettől fogva bevezetjük őket a tudomány mesevilágába, a mennyire tehetségünkben áll — fájdalom, hogy ez még nagyon kevéssé áll módunkban. A tudományok külömböző területein pompás kincsek vannak fölhalmozva, de még egész nemzedékek harcaira lesz szükség, amíg annyira jutunk, hogy a tanítás anyagának helyes elosztásával a modern tudományos iskolákban kellőképen számot vessünk. Nem kell hallgatni azokra az álbölcsekre, akik azt mondják, hogy a tudomány nem boldogít, igaz, tapasztalásból nagyon is jól tudjuk, hogy a tudomány által bizonyos emberek csak fölfuvalkodottakká lesznek, hogy a tudós ember nagyon is ellenszenves teremtés lehet. Ámde ez csak azokra az emberekre nézve áll, akik sohasem fáradoztak komolyan a valódi tudomány megszerzésében ; egyszerűen beszedték azt, ami egy állami vizsgálatnak a sikeres megállásához szükséges vala; de ez nem is igazi tudomány. Nagy időközökön és világtéreken áttekinteni, a legkisebb dolgok világába behatolni: az a tudomány. Szinte borzongást kell éreznünk, és ilyen borzongató tudomány manap már elegendő van, nincs többé szükségünk költött tudományra, mesékre. Már régen észrevették, hogy a Csipkerózsáról, Hófehérkéről, Vörössapkáról szóló mesék alapjai olyan elbeszélések, amelyek természeti jelenségeket tárgyaznak. Miért jön el a tél, miért tűnik el a tenyészet, hová lesz, mi varázsolja újra elő ? A tenyészet az anyaföld gyermeke, s elrabolják tőle ; ki rabolja el ? Az ilyen kérdésekre megfeleltek a költők a Perzefoné elrablásáról és a Ceresz panaszáról szóló míthoszokban, a Csipkerózsáról és a Hófehérkéről szóló mesékben. Az erdő Vörössapkáját, a leáldozó napot ki nyeli el? Az éjszaka, a farkas. A legkedveltebb mesék közül sok, különösen az Ovidius-féle átváltozások ezt ért hetően és világosan feltüntetik s úgyszólva természettudományt nyújtanak költői öltözetben; de csak addig állhatják meg helyüket, amíg a költött tudomány helyibe az igazi nem lép. Ha tehát gyermekeinket még mindig egy önmagát túlélt természettudo3
