Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
M Hiánnyal tápláljuk s nem engedünk nekik betekintést a természet törvényeinek folyamatába, akkor nem állunk korunk magaslatán és gyermekeinket fölösleges tudással terheljük. Csipkerózsát, Hófehérkét, Vörössapkát bizonyára eredetileg nem gyermekeknek szánták; felnőttek szellemi tápláléka voltak és manap is gyönyörködtethetnek olyan felnőtteket, akik azokban a lehetetlent maguktól fölismerik. Gyermekeinkre nézve azonban ezeknek a meséknek csak kétes értékük van, s ha az ember meggondolja, hogy minő nyomasztó érzés úgy megválni az élettől, hogy az ember korának tudását csak legkisebb részében bírta elsajátítani, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy gyermekeinket ettől a nyomasztó érzéstől megkíméljük. Hogyha majd egyszer az iskolában azzal a sok furcsaságos és fölösleges tananyaggal örökre végeztünk és a természeti és szellemi világot tárgyazó igazi és szívüdítő ismereteket tanítjuk, akkor már nem is lesz olyan nehéz a tudománynak igazi magvát elsajátíttatnunk, amelytől a mai fiatalságot szinte görcsösen távoltartjuk. Akkor majd é dekfeszítő elbeszélések élvezetét is nyújthatjuk gyermekeinknek, és nem kell attól tartanunk, hogy a valóság iránt való érzékét elferdítjük, szóval ész- ficamítást végezünk.“ Ezen eszméknek, ezen célnak szolgálnak Biedenkapp meséi az őskorból: A tüzes állat és a gyújtó története, A hajó föltalálása, Az első kocsi, A búzakert, Az eke és a gyilkos, A hálás kutya, A kis Duhitar (fejő) története; a jelenkorból: A gőzről és villamosságról, A vasút föltalálásáról, A villamos vasútról, Mit mesél a narancs, Utazás a föld körül. Mindezek a mesék tagadhatatlanul egyben és másban eredeti és szép, értékesíthető vonásokat tüntetnek föl, mindazáltal a gyermeki lélek más táplálék után is kívánkozik. Biedenkapp nézeteinek tüzetesebb megvitatása messze vezetne. Megállapíthatjuk, hogy sokban helyes az észjárás, de sok benne a túlzás is, sőt a, pedantéria. S a mesék világa ellen intézett támadásait azzal az egyszerű tapasztalati ténnyel lehet lefegyverezni, hogy a mesés képzelődés az embernek eredeti hajlamaihoz és tehetségeihez tartozik s ha e hajlandóságot nem tápláljuk, akkor a gyermek maga alkot magának fantazmagorikus képeket. Ezt a legtöbb ember önnönmagán tapasztalhatta. Egy újabb német költő, Ludwig Fulda „Száműzött meséjé“-ben szépen kifejtette, hogy a gyermeknek a képzelődésre való természetes hajlamát nem lehet elfojtani. A fiatal tudós és neje, akik teljesen hódolnak az igazság és a tudomány uj eszméinek, elhatározzák, hogy gyermeküket ezen az
