Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
30 tusában az eligazodás csakis az értelem föladata lehet, és hogy a fölserdülő embernél mindenekfölűtt arra kell gondunknak lenni, hogy értelmét és gondolkodását tisztán tartsuk mindennemű portól, sebtől és kificamodástól. Olyan emberről, akinek gondolkodása különös módon ugrándozik és ezzel elárulja, hogy nem egészséges, azt szoktuk mondani, hogy az esze ki van csavarva. Ezzel nyilván egy óraműhöz hasonlítjuk agyát és gondolkodását, amelynek rendes működését egy csavar meglazulása megzavarta. Időzzünk ezen hasonlatnál. A gyermek agya eszerint egy keletkező óraműhöz hasonlít, amelynek elkészítésénél az órás-pedagogusnak vagy a pedagógus- órásnak mindenekelőtt arra kell gondolnia, hogy a csavarokat a kellő helyen alkalmazza. Ha ferdén csavar, vagy nem biztosan s nem elég szilárdan, akkor óramüve ingadozó, használhatatlan lesz, más szóval: az értelem hiányosan és hibásan fog működni. Szóval a nevelésnek arra kell törekednie, hogy az értelem a dolgokat és azok menetét egészségesen és helyesen, ne ferdén és el- csavartan fogja föl. De ha már a gyermeki értelmet ártalmas mesék élvezete annyira elcsavarta, hogy lehetetlen okozati összefüggéseken többé nem ütközik meg, ha beleszokott a bűbájos és kísérteties eszmekörbe, akkor már eleve meg van rontva a gyermeki értelem, és ez a romlás felette nagy kárára lesz a serdülő és a felserdült embernek. A bűvös italok szükséglete föl van költve benne. S a mesét követi a regény, s a regényt a félvilági élvezetek. Az értelmet a gyermekkortól kezdve hamis utón vezették; nem csoda, ha mindig a rossz útra téved, ha a tündérmesék élvezete után nem tud többé egészségesen érezni és kontár regényírók korcsszülötteitől nem tud többé őrizkedni. És ha az ifjú ember egyszer jól megrontotta magát regényméreggel, akkor megint nem csoda, ha szerelmében és vágyaiban nem hallgat az örvénymutató és a balsorsot elhárító értelemre. Itt tehát az a jelszó.: Principiis obsta, vedd elejét a bajnak; egyáltalán nem szabad annyira juttatni a dolgot, hogy már a gyermek képzékeny agyát olyan történetekkel rontsuk meg, a melyek a valóság természetes menetével össze nem férnek. Miképen vélekednénk az olyan nevelőről, a ki növendékeit először rósz egyszeregyre tanítaná, 2X2 = 5, 3X3— 11, és csak későbben tanítaná őket az igazira? Becsuknék a bolondok házába, és pedig teljes joggal és igazsággal; ámde minmagunkkal szemben szintolyan határozottaknak kell lennünk, ha megengedjük és elnézzük, hogy a gyermeki szellem olyan világba szokjék bele, a
