Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
31 melyben lehetetlenség lehetetlenségre halmozódik, és csak azulán akarjuk nagyobb fáradsággal és csekélyebb eredménnyel a tényleges valóságok iránt való érzéket feikölteni. Mesék révén csak úgy véthetünk a gyermeki szellem ellen, mint rossz regényekkel serdülő vagy fölserdült egyénekkel szemben. S hozzá még a meséknek nem is keli épen rosszaknak lenniök. Tüskerózsa, Hófehérke, A kis vörössapkás, A hét gödölle a maguk nemében csodaszép mesék, a melyeket bizonyára olyan emberek költöttek, a kik szellemi tekintetben magasan felettök állhatták sok nagy sikerekkel dicsekvő regényírónknak. De ezek a mesék olyan korból származnak, amikor a tudás még felette gyarló volt, amikor a természet még telidestele volt rejtelmes csodával, ami manap tisztán látott valóság. Keletkezésük idejé ül kezdve a legújabb időkig ezek a mesék jobb lelki táplálék hiányában kitünően beváltak: a gyermek kíváncsiságát lebilincselték és nevelő hatásúak voltak anélkül, hogy a gyermek tudatára ébredt volna remek nevelői tartalmuknak. De ez a hatás össze volt kötve egy szándékolatlan mellékes hatással; álmadozó és képzetemmel megáldott gyermekek e mesék révén még álmadozóbbak és képzelgők tettek, holott épen az ellenkezőt keltett elérni náluk. Azt sem szabad elfeledni, hogy a babonát is mennyire táplálják a mesék. Azt vethetné valaki, hogy hiszen épen a mese bohó lehetel- lenségoi kiválóan alkalmasak arra, hogy a gyermeket velők a való világába bevezessük. Az alvó farkasnak a hasát fölmetszik és a belőle kiszabadított kecskék helyébe nagy kavicsokat tesznek. Ezen a gyermekek módfelett örvendeznek és megesik, ha már tapasztaltabbak, hogy megkérdezik, vájjon a farkas nem ébred-e föl és nem hal-e bele a vágásba ? S épen, mikor az ilyen kérdésekre felelünk, akkor állapítjuk meg a való tényeket. A mesének mókáiból és bohóságaiból a gyermeket közetlenűl átvisszük a komoly valóságba. Ezt megengedem egyes esetekben, de nagyban és egészben mégis a gyermeknek magának kell szomorú tapasztalatok árán a mesék álomországának és tündérvilágának bozótjaiból a valóság tisztására kitalálnia. Milyen ellentét van a gyermeki képzetem farkasa és azon farkas között, a melyet későbben az állattani kertben lát! Milyen ellentét van a kívánságok mesebeli azonnal való teljesedése és a való étet nyújtotta keserves és csüggesztő csalódások között! Ugyan miért ébresszünk a gyermeki lélekben olyan magas és teljesíthetetlen reményeket, miért ringassuk álmokba, a mikor az ébredés olyan fájdalmas és keserves? Ám vannak emberek, akik azt mondják: hogyha az ember
