Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904

29

nekik olyan történetet, amelyben bűvös, rémes, kísérteties és érzékfölötti dolgok járják; semmi olyant, ami a gyermeki fölfogás zsönge fejlődésének árthatna ; semmi olyast, ami a gyermeki szivet ahhoz szoktathatná, hogy a balsorsban, vagy annak beállta előtt mértéktelen reményeket tápláljon és ennek révén önmagát kellemetlen helyzetekbe sodorhatná. Hogy példákat említsek, nem beszélek soha a Csipkerózsáról, a Vörössapkáról, a Hófehérkéről, a Hét gödölléről, Jancsiról és Juliskáról, és mindazokról a történetekről, amelyek egyre-másra fittyet hánynak a dolgok okozati összefüggésének. Nem akarom elhallgatni, hogy nem tudtam megakadályozni, hogy kicsinyeimnek ezek a történetek fülükbe jussanak. De bizony nem szerencséltetem őket ezekben a történetekben úgy, mint miisok szokták, és ha azt mondják : Papa, mesélj nekünk valamit, — akkor a papa bizony nem mond olyan meséket. És maga kigondolta történeteivel bizonyára legalább is olyan mértékben, mint ahogy azokkal a régi kopott házimesékkel, föl tudta költeni a kicsinyek érdeklődését.

Ne tartson tőle senki, hogy a gyermekek ellen azt a kegyetlen merényletet követem el, hogy megfosztom őket a meséknek azon élvezetétől, amelyben mi magunk is gyönyörködtünk. Legyen meg az az élvezetük, de meg akarom menteni őket attól a kártól, amely az eddigi mesék élvezetével múlhatatlanul össze volt kötve.

És mi ez a kár ? És csakugyan kár-e ez a kár ? Vagy talán inkább nagy haszon fakad belőle ?

Véleményem szerint a mese meggátolja a gyermeki értelmet, hogy tárgy- és valószerüen, egészségesen fejlődjék. Hogy félreértés ne támadhasson, határozottan hangsúlyozom, hogy távol van tőlem az egyoldalú értelmi nevelés érdekében beszélni. Vannak emberek, akik nem állhatják, ha az ember súlyt helyez az átfogó értelmi képzésre; mindjárt attól tartanak, hogy e mellett a szív és a kedély egyáltalán nem fejlődhetik ki. De hiszen ez helytelen, mert az igazán átfogó értelem gondolatkörében okvetet- lenül kiváló helyet foglalnak el a kedély és a szív kívánalmai, és amely értelem ezeket mellőzi, az önmagát üti arcul. Mert ha valaki ügyes üzleti dolgokban, ravasz, nagyon tapasztalt, vagy ha a tudás fölötte éleselméjű, az még korántsem jelenti az értelem átfogóvoltát, sőt az így nyilvánuló értelem gyakran csak elkor- csosult értelem. Nem, az érzelmek világa, a szív és a kedély szükségletei felette fontos valóságok, amelyeknek mellőzése súlyosan bosszulná meg magát. Azonban mindenki meg fogja minden meg- okolás nélkül engedni, hogy az érzelmek zűrzavaros lahirin-