Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904

24

rületlen és az anya fájó keservében egy más virágot akar kitépni; de lemondólag vonja vissza kezét a Halál szavára, hogy ez egy másik anyának nem kevesebb hévvel szeretett gyermeke; majd egy tükröt tart a Halál az anya elé, amelyben gyermeke egész jövendő sorsát láthatja: nyomorát és szenvedéseit. Ezek a szegény, szinte halálra gyötört anyát arra bírják, hogy gyermekéről lemondjon. Ki ne emlékeznék e csodás mesére, melyből Voss Rikhárd német iró drámát alkotott, a melyet Kolozsvárott is előadtak ?

Soha szebben, soha meghatóbban nem rajzolták az anyai szeretetet, mint ebben a mesében. Lobedanz olyan szerencsés volt, hogy a költővel azon nap estéjén együtt lehetett, midőn ezt a müvet megalkotta s ő úgy írta le e napot, mint amely egyike a legboldogabbaknak Andersen egész életében. Mintha érezte volna a költő, hogy ez a mese az, mely a legtávolabb vidékeken is hirdetni fogja szelleme teremtő voltát.

Andersen néhány sikerült mesében példázza a költők any- nyiszor felhányt, nyomorral küzdő életét. így a ..Hóvirág‘'-bari, a „Vén utcai lámpá“-ban, stb. A „Hóvirág“-ban a pacsirta jelképezi a költőt, mely vidáman csattogva repdes az ég felé, de másnap gyász borul reája, mert elfogják és szűk kalitba zárják, ahol nincsen verőfény, sem pázsit, sem k ék ég; ahol a pacsirta végső gyötrelmes fohászokat nyög ki, hogy örökre elcsendesüljön aztán. A fiuk pedig, akik elfogták volt, bánkódva veszik észre másnap, hogy a pacsirta nincs többé, mert megfeledkeztek róla. Ám most helyre akarják hozni hibájukat és fényes skatulyában temetik el, számos bajtársuk kísérete mellett. íme egy naiv szépségű kép, a melyből a kis gyermek is megértheti, hogy sok nagy ember nyomorgott életében és szenvedett fogságot s a hálátlan emberek csak akkor hirdették dicsőségét, amikor a halotti szemfödél borult reája.

A „Vén utcai lámpá“-ban már kevésbbé érthető és kevésbbé is helyeselhető eszmét hirdet Andersen. Nevezetesen azt, hogy költőnek és művésznek jólétre van szüksége, hogy géniusza kifejlődhessék. Ez az alapeszme kétségtelenül kihívja az ellenmondást, annál inkább, mert számtalan adat bizonyítja az ellenkezőt és bizonyos, hogy a nyomor szült legalább is annyi poétát, mint a jólét.

Valamennyi mese között, amelyek a költő küzdelmes sorsát ábrázolják, a „Rút kis kacsa“ a legjobban sikerült Andersennek. Ez a mese egy remekmű, s aki tud olvasni, az némileg elhibázott vége dacára sem fogja elfelejteni soha. Kacsafészek