Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903
4 zavarnák meg az ember szívnyugalmát, lelki egyensúlyát. Az isteni Bölcseség nagyon jól ismerte az emberi természetet, hiszen ő alkotta, azért gondoskodott oly szilárd alapról, amelyet meg nem ráz semmi hatalom, oly tanító tekintélyről, kinek hit és erkölcs dolgában nyilatkozó szava feltéLtelen megnyugvást parancsol az észnek, mert hiszen isteni Mindenhatóság és Bölcseség hangoztatta e nagyjelentőségű szavakat: „Én imádkoztam érted, hogy hited meg ne fogyatkozzék és egykor megtérve e hitben erősítsd meg atyádfiáit!“ Egyedül csak Péter volt oly boldog, hogy hallhatta ezen szavakat, csak ő volt az a kitüntetett személy, akinek az isteni Mester mindenhatóságának tudatában mondotta : „Te Péter vagy s e kőszálra építem anyaszentegyhá- zamat s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.“ E szavak teremtették meg e földön az igazság országát, e szavak igazolták a nemzetek Apostolának ihletett mondását, aki az egyházat az igazság oszlopának nevezi. Ha nincs ilyen isteni tekintélyen alapuló tanító hatalom, akkor hiába hozta a megtestesült Ige az igazság eszméit e meggyőződés, lclkinyugalom után sóvárgó földre, mert hiszen századok múltán nem tudná az ember, vájjon melyik forráshoz siessen, hogy égető igazságszomját minél előbb megenyhítse. A mint gondoskodott a szeretet nagy Mestere arról, hogy legyen valamely csodálatos fátyol, amely alatt végtelen szeretetében hallgatagon, de szivet gyújtva és erényre serkentve jelen lehessen s megteremté az Oltáriszentséget, úgy gondoskodnia kellett egy másik fátyolról is, amely alá rejtőzve tanítson, felvilágosítson s megszentelje e boldogság után epedő világot s megalkotta a pápaságot. Mintha csak a pápai méltóság nagyságát akarta volna Krisztus Urunk kitüntetni, háromszor is kérdezte Péter apostoltól: „Szeretsz-e engem?“ Tudta, hogy sokkal mélyebb szeretetre van szüksége az egyházfőnek, mint bárkinek, mert Krisztus Urunk jogi képviselője e földön s róla bátran el lehet mondani Szalézi Szt. Ferencz szavait: „Az egyház és a pápa egy.“ Ezen tudat adta az egyház elleneinek kezébe a fegyvert, hogy csak az egyházfőt támadják, mert ha a pápai trón meginog, megrendül alapjában az egész egyház is. Azt a kiváló férfiút, akire az egyház fönséges országát bízni akarta, keresnie kellett, nem akadt rá csak úgy véletlenül; János szűzi gyengédségével, András lángoló lelkesültségével nem tudta kivívni az elsőséget. Az Üdvözítő vár, keres, míg meg nem leli azt, akinek örömmel
