Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903

mondotta: „Jánosnak fia, eddig Simonnak hívtak, ezentúl Péter lesz a neved “ Péternek, kősziklának nevezte, hogy bátran és biztosan daezolhasson a tévedések hullámaival szemben és századok se rendíthessék meg szilárd alapját.

Az írás örök szava szerint az isteni Mester megállt és rátekintett. „Mint a művész szemléli a márványt, melyből remek művet készül kivonni ; mint Michel-Angelo látta az idomtalan kötömegben Mózes isteni szobrát, mely csak az ő lángeszére várt, hogy előálljon ; mint Isten nézegethette édenben azt a maroknyi port, mely emberré fog válni, úgy tekintett Simonra Jézus. Nem Simont látja, hanem Pétert. Nem a galilaeai halászt szemléli, hanem a pápát.“ Nemcsak a pápát látja, hanem lelki szemei előtt megjelenik az a dicső sorozat, amely mint halhatatlan alap, mint valami poraiból mindig újra éledő phőnix fog állandóan megmaradni, hogy élő tanúi legyenek örökre az isteni Hatalom azon fönséges igéinek: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak!“

Te hatalmas világhódító Nagy Napoleon, kinek lábai alatt megrendült egész Európa, te élő tanúbizonysága a pápaság meg- dönthetetlenségének, kinyitottad a pápára zárt börtön ajtait, hogy saját magad foglalj helyet benne a földi dicsőség gyászos romjainak szörnyű példájára. Csak merengj el ott az ég és föld s a tenger szemléletén. Hasonlítsd össze a múlt és jelen birodalmak, országok, nagy emberek és alkotásaik gyászos történetét s mikor egy távoli katholikus templom tornyára esik szomorú tekinteted, írd meg a világnak örök tanúságul: „Nemzetek elmúlnak, trónok összeomlanak, nagy emberek és alkotásaik elporlanak, csak az egyház és annak csodás alapja, a pápaság, marad meg rendületlenül.“

Valóban, királyokat látunk letűnni a semmiség ölébe, trónok omlanak össze az emberi hiúságok szörnyű példájául, országok és nemzetek merültek a feledés homályába, csak egy királyi hatalom van, amely azon biztos tudattal tekint a jövő elé, hogy emberi erőszak, furfang és rágalom sohasem fogja megingatni s a vértanúság bárdja alatt lehulló vérző fejek csak még jobban ragyognak az új koronától, a vértanúság dicső fénykörétől.

Mert a vértanúság királyának, Krisztus Urunknak szavai alapján megkívánja őt a sátán, felhasználja a sötétség összes hatalmát, nem borzad vissza a hóhér pallosától, a börtön büzhödt levegőjétől, a meggyalázó fogság rabszolga-lánczaitól sem, mindez