Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1902

6 szüksége, hogy legyözessék az alkotmányáért harczoló nemzet. S bár ez a harcz szerencsétlen véget ért, a szomorú kimenetel da­czára is fokozta a nemzet önérzetét, az erő, mely benne nyil­vánult, félelmessé tette öt a bécsiek előtt, s mikor a dinasztiára elkövetkeztek a megpróbáltatás nehéz napjai, a szabadságharczra való visszaemlékezés engedékenyebbé tette a nemzet iránt, a mely oly veszedelmes ellenség tudott lenni, és Így a mi szabad­ságunk van ma nap, közvetve azt is a szabadságharcznak kö­szönhetjük. Kossuth Lajos működésének legmaradandóbb eredménye a jobbágyság fölszabadítása, vagyis az, hogy az eddigi jobbágy­szolgának visszaadta emberi méltóságát s előbbi földesurával egyenlő jogúvá, szabad polgárrá tette, a miért is egyenlő hálával tartozik neki nemcsak a magyar ajkú, hanem a román, német, lót, stb. nyelven beszélő tagja a magyar nemzetnek. Szépen és igazán rajzolja e hálát Kossuth egyik életirója, mikor azt mondja, hogy azért, a mit Kossuth Lajos a magyar föld népéért tett, jutalma lön akkora szeretet s oly mély, kiirthatatlan bizalom személye iránt, a minővel talán történelmünknek egyetlen alakja sem di­csekedhetik. Mátyás, a legnépszerűbb nemzeti király, csak igaz­ságos, de ő Kossuth apánk. Minden, a mit a szív szerétéiben, tiszteletben nyújthat, ebben a névben benne foglaltatik. Kossuth Lajos csak izén, s mindnyájunknak el kell menni. Nyugodott e valaha fejedelmi hatalom erősebb, mélyebb, igazabb alapon V S a varázsnak, mi a magyar népet Kossuth Lajos nevéhez fűzte, nem tudott ártani sem az ellenség, sem a jó barát. Változatla­nul megmaradt az mind e mai napig. Valami ős, kiirthatatlan ösztön súgta a magyar népnek, hogy ezt a nevet ne hagyja cser­ben. És a magyar nép ezen mély, bizalommal teljes, rendületlen ragaszkodásánál Kossuth Lajos személye iránt meginditúbbat nem ismerünk sem a történelemben, sem a költészetben. Kossuth La­jos a szabadságharcz leveretése után kibujdosott, de magával vitte a zászlót, a melyre a magyar haza szabadsága és függet­lensége volt jeligéül felírva, és magával hordozta azt csodálatos viszontagságok közt Törökországban, Angliában, Amerikában, Olaszországban el Turinig, a sírig, és ezt a zászlót soha, egy perezre sem ejtette ki kezéből. Valahányszor csak izent az ő nemzetének, izenete mindig a hűségre való intés volt e zászló iránt. A magyar nép megfogadta ezt az intést s ma is tömegesen e zászló körül csoportosul.

Next

/
Thumbnails
Contents