Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1902
7 Hogy Kossuth Lajos az ő nemzetét hőskölteménybe illő nagy tettekre tudta hevíteni, az az ő páratlan ékesszólásának tulajdonítható. Rengeteg számú életrajzot, jellemrajzot írtak már Kossuthról, és azok mindenike elragadtatással beszéli az ö szónoki képességéről. Egyik jelleinrajz-írója összehasonlítván őt a világ leghíresebb szónokaival, kimutatja, hogy a szónoklat terén egy pontban páratlanul áll az egész világtörténelemben. A világ nagy szónokai mind csak egy nyelven, saját népüknek nyelvén voltak képesek varázshatalmukat gyakorolni. Demosthenes csak az ö szeretett Athénjének nyelvén mennydöröghetett macedoni Fülöp ellen; Cicero csak római nyelven volt képes megalkotni az ő művészi szerkezetű beszédeit; Bürke és Sheridan csak Shakespeare hatalmas, erővel teljes nyelvével tudták elragadni London és a britt szigetek közönségét; s mikor Mirabeau nagy harczát vívja a királyság ügyéért, a Corneille és Bossuet nyelve ömlik ajkairól. S idegen népek közé hirtelen áthelyezve, alighanem a némaság lett volna szerepük. Egyedül Kossuth Lajos az, a ki egymástól annyira különböző két nyelven, mint a magyar és az angol, egyaránt nagy szónok volt, a ki szónoklatával épúgy lázba és elragadtatásba tudta hozni a pesti és debreczcni országgyűlés tagjait, mint Angolországban vagy Amerikában az összegyülekezett ezreket, s a kinek beszédein egyformán lelkesül a Tisza partján felnőtt turáni származású magyar fiú a mi középiskoláinkban s az etoni híres collegium szőke fürtös hallgatója. És ez a szónoki hatalom nála mindig nagy eszmék szolgálatában áll. E csodás, varázsos isteni adományt, inelylyel annyiszor visszaél a a gonoszság, durva önzés vagy az eszeveszettség, ő soha le nem alacsonyítja, s még ha ellenfeleit támadja is, a szenvedély viharzásában is megmarad az tisztának, nagynak, nemesnek. Ugyanaz a magyar író elmélkedvén Kossuth Lajos sorsa fölött, példákkal igyekszik bizonyítani, hogy végzet uralkodik azokon, a kik merész kézzel, saját felelősségükre bele kapaszkodnak a világtörténelem szekerének kerékküllőibe, hogy azt a szekeret a megkezdett irányból másfelé térítsék. Cromwell Olivér, a nagy angol forradalmár, míg egyik kezével Angolország jövő nagyságának alapjait építi, a másik kezével folytonosan kénytelen védelmezni a saját személyét, méltóságát, s halála után a hatalom visszaszáll az elűzött méltatlanokra, neki pedig még holttestét is kihányják westminsteri sírjából; Danton s Robespierre vérpadon vesznek el, s örökösük, a nagy Napoleon, mint gyűlölt
