Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901

' ' 5

U

a mi nyilván mutatja, hogy Csele ha alapjában ismételten használt is föl beszédjeiből, azért részeikben változtatta azokat. Kortörténeti nevezetességű a 43. beszéd, a mely szól De flente lmagine BMV Anno 1699 die 15. Februarii in S. Nicolao.

S miként ezen, úgy többi szent beszédei G sajátkézzel vannak leírva, bámulatosan élénk stylusúak, átlátszó szerkezetűek, gazdagok alkalmas idézetekben és történeti vonatkozásokban. Ritkábban erősebben vilázók, mint a XII. kötet 35. beszédje, a mely a sárpataki prédikátorral száll szembe. Ám azért a hitvitákat egyátalán nem kerüli Csete, sőt ez képezi gyakran beszédjeinek legfőbb vonzóerejét.

Sermones Sacri, Tomus III. (4-rét 488. 1.) kéziiati munkája a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban őriztetik.

Csete irodalmi műveit Szinnyei (II sub voce) a következőkben regisztrálja: 1) Duodeeim Stephani Heroes Ungariae. (Tyrnaviae. Í681. Névtelenül.) 2) Litlerae invitatoriae P. Sigismundi Wiszkeleti archidiaconi, dum academia S. I. Claudipolitana, fun- data a rege Bathorio, societati post quartum exilium in Transyl- vania tandem confirmata, anno 1698. restauraretur. (Claudiopoli 1698.) — 3) Szent István király testamentumáról.... 1698. (Egy házi beszédek.) — 4) Szent István király napján szent Márton klastrombán mondott beszéde. . . . 1702. — 5) Dicsőséges szent István király napján Győrött 1703 mondott beszéde. — 6) Per Hungáriám et Transylvaniam habiti ad populum sermones sacri. Claudiopoli, 1750—1. Két kötet. (Kiadta Gyalogi János.) — 7) Pancgyrici sanctorum patronomul r. Hungáriáé. Tudniillik, Nagy- Asszonyról, magyar szentekről és az országhoz tartozandó kiváltképpen való innepekre jeles prédikátiók. Kassa 1754

Magyar nyelvű prédikáéziói a magyar irodalom legjelesebb e nemű művei közé tartoznak és valóban fájlalni kell, hogy szerzőjük a katholikus ellenhatás irodalomtörténetében, legalább a kézikönyvekben, de a Beöthy nagy irodalomtörténetében nem szerepel. Jellemzésére két helyet idézek.

Nagy Boldogasszony napján, Győrött 1702. Negyedik prédi- káczió.

A Mária nevet a magyaroknál eleint en nem volt szokás nevezni kü- lömben, hanem Nagy Asszony neve alatt: ha pedig Mária nevét hallották süveget vetőitek, és jó mélyen fejet hajtottak; akkor a kardok az olvasókkal más különben villámlottak, a hartzon (kit most adtával kezdünk, és terem- tettével végzünk; e két ige szívet, tanátsot, bátorságot szerzett, patakkal hajtotta az áldásokat, ellenség üstökét magyarok kezébe adta, a mint most