Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1901
12 a 4 esztendő, melyet az ifjú Pázmány Rómában, a kereszténység központjában, „a sötét katakombák és ragyogó bazilikák városában“ töltött, gazdag táplálékot nyújtott Pázmány minden szépért hevülö lelkének. Ehhez járult még egy szerencsés körülmény. A római jezsuita collegium élén ekkor Bellarmin Róbert állott, ez a nagy tbeologus, a kinek vitaikozó szelleme előtt meghajolt az égés protestáns világ s a ki vallása védelmében egymásután aratta fényesebbnél fényesebb diadalait s a ki mint ember is korának legtisztellebb alakjai közé tartozott. Pázmány hamarosan felismerte közte és mestere közt a szellemi rokonságot, érezte, hogy megtalálta a mintaképet, melyet neki hazája s vallása érdeké ben követnie kell. Sokat tanult tőle, forgatta fegyvereit s szinte vágyakozott ki a harcztérre, hogy vágjon is velők De még előbb Gráczba kellett mennie, hogy ott az egyetemen a philosophi- át tanítsa. Négy évi itt tartózkodása után azonban teljesült bő vágya, haza küldték elöljárói, még pedig egyenest azzal a czél- lal, hogy itthon kifejthesse szép tehetségét letiport vallásának védelmében. 1601 jött haza. Nagy szükség volt reá. Ingott már a hajó, közel állt az elmerüléshez. De ő oly erős kezekkel ragadta meg a kormány-rudat, hogy a hullámok a hajóval szemben ke riilvén egymás után megtörtek. Első magyar nyelvű müve Imád sdgos könyve, melyet a kath. hívek mindmáig használnak. Ez az a müve, mely ezelőtt 300 évvel jelent meg. De az első hatalma sabb hullám, melyet Pázmány hazaérkezte után megtört, Magyari István „Az országokban való sok rombolásoknak okairól“ ez. müve volt. Az erre irt »Felelet“ egy csapásra híressé tette Pázmány nevét. Az előbbivel Pázmány irodalmi fellépése kezdődik, az utóbbival hatalmas vitatkozó pályája. Nem időzhetünk mellettök, pe - dig megérdemelnék, de nekünk az egész Pázmányt kell bemutat nunk, tehát haladnunk kell tovább. Egy dolog azonban már az első műveinél megragadja figyelmünket, hogy t i. Pázmány, ki annyi esztendőt töltött külföldön, ez első művében oly eredeti magyarsággal ir, mintha sohasem távozott volna el hazájából. És még egy dolog tűnik itt fel, a mi már Pázmány szellemi tehetségére vet világot, hogy t. i. rendkívüli ügyessége van a lényeg felismerésében, a mennyiben oda vág rendesen, a hol legjobban fáj s igy ellenfelét képtelenné teszi a további harezra Sőt tovább megy, ugyanazzal a fegyverrel végzi ki, melylyel ellenfele meg-
