Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
85 — fentartották lapjukat, a melyet az igazgató most már hallgatagon megtűrt, mivel okosan mérsékelt lett. A daliskola ellenben 1851—2-től, tehát Horváth Pius ittlétének utolsó évétől kezdve megszakítatlan időrendben él és működik és sokszor igen kiváló sikereket mutatott fel. Bokros tanári és igazgatói teendői mellett Horváth Pius reá ért tudományosan és irodalmilag is foglalkozni. A „Pesti Napló“ 1854.-i évfolyamában közli Berzsenyi Dániel ismeretlen levelét Festetics György grófhoz. Ezenkívül 3 programmértekezést ir az intézet értesítőjébe : Gróf Kohári István országbíró életrajza. (1855); A vallás-erkölcsi nevelés, mint a sikeres iskolai tanítás fő kelléke (1856); Tar/ózat a középkori tudományosság és művészet, mezején (1860). Az első széleskörű történeti tanulmányon alapuló jeles szerkezetű jellemrajz, a melyet Bajzáé mellett is nagyon érdemes elolvasni. A második a vallást, mint a nevelés elengedhetetlen fundamentumát mutatja be közéleti és történeti példákban. A harmadik nagy olvasottsággal tárgyalja a modern keresztény műveltség alapjait a középkor nagy kullur- szerzeteseit és fejedelmeit, majd a magyar műveltségnek a nyugatival való kapcsolatait és későbbi fejlődésének okait fejtegeti s általános irodalom- és művelődéstörténeti képeket nyújt. Önálló kutatásokat ne keressünk bennök; de a ki tud olvasni, az megtalálja bennök a világos főt, a melyet meleg szív táplál. Horváth Pius kolozsvári működésének nem utolsó dicsősége az ő hitszónoki tevékenysége. Ha egyházi szószékre lépett, a piarista templom kicsiny volt az özönlő előkelő közönség befogadására. Beszédei a szívhez és az észhez egyaránt szólanak s any- nyira meggyőzők voltak, hogy nem egy megtérés és visszatérés volt az eredményök. Első két kolozsvári beszédje nyomtatásban is megjelent. Egyházi beszéd, melyet keresztjáró hét első napján a kegyes tanítórendiek akadémai templomában tartott Horváth Sándor Pius. 1851. Kolozsvár. Második beszédje: Egyházi szózat, melyet Úrnap utáni vasárnapon tartott szentmenet alkalmával a kegyes tanitórendiek akadémiai templomában hirdete Horváth Sándor Pius, 1851. Kolozsvár. Többi beszédei, számra nézve 58, kéziratban fekszenek előttem. Mondhatom, nagy gyönyörűséggel olvastam őket, de nem terjesz- kedhetem itt ki mindannyira, hanem négy jellemzetest választok ki. Első tekintetre Horváth Pius beszédeit az alkalom szülte s
