Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
86 közös terv nem köti azokat össze. Ámde szorosabban nézve e sokszor csak vázlatosan odavetett beszédeket, bámulni fogjuk írójuk vallásos és hazafias czéltudatosságát. Vitézkedés az ember élete a földön (Jób 7.,1) a tétele az 1. beszédnek. Azt a sokszor fejtegetett eszmét mutatjuk be, a melylyel valamennyi nagy hitszónoknál, így Berthold von Regensburgnál, Luthernél és Pázmánynál is találkozunk. Hogy „merő nyomorúság a földi lét, de a viszontagságok mintmegannyi isteni követek gyanánt tekintendők, melyek által az Ur a vétkek örvényébe sülyedt embert jobbú- lásra akarja inteni.“ Megértvén, „hogy a jó Isten a csapások közepette is szeret bennünket, a jót és a rosszat, az életet és a halált, fiúi engedelmességgel és teljes megnyugvással fogadjuk... Sokáig tartó szerencse hiúvá teszen egyes embert úgy, mint nemzetet ; szerencsétlenség pedig magábaszállást, önismerést, erőki- fejlést hoz magával.“ A második beszéd alapigéje: Hol az Ur lelke, ott a szabadság (fi. Kor. 3.,18). Ebből is egyes helyeket idézek. „Szabadság után sóhajtoznak egyesek úgy, mint egész nemzetek ; pedig vajmi kevesen fogják fel: mi a szabadság!. .. . Azt mondja Jézus : Az igazság fog titeket megszabadítani (János 8.,32), és ismét: Ha az ember fia megszabadít titeket, bizonynyal szabadok lesztek (János 8.,36). A vallás lelke a szellemi és politikai világnak, e nélkül minden társadalmi alkotás holt.... A nemzet csak akkor erős és bátor, ha erényes és vallásos.... A nemzet egészségi állapota, boldogsága, mindene a polgárok vallásosságán alapszik; elfajult polgárokból álló nemzetnek pusztulás a vége.“ Nagyboldogasszony napján (1851) tartja harmadik beszédét az „Egy szükségesről“ (Lukács 10.) és ebben így szólítja meg nemzetét: „Árpád dicső nemzete ! kedves magyar nép ! Te a lova- gias nemzetek legszebb gyöngye! Tanulj sokat a szemed előtt elvonuló európai eseményekből ! Emlékezzél meg, hogy te mindig Istennel rohantál harczba s ne különítsd el most se szebb jövőd reményét a drága vallásosságtól! Ne hadd fényes neveden száradni a közmondást: Önnön kárán tanul a magyar. Emelj újra oltárt szívedben a vallásnak úgy mint a Hunyadiak. Zrínyiek, Dobók! Hiszen te vagy ama választott nép, melyet Szt.-István, az első magyar király, mint a pogányság sziklás földjének még szilaj csemetéjét a polgárosító keresztény hit szelíd fájába beoltott.“ A huszadik beszéd thémája : Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, áldott vagy az asszonyok között. Mondotta 1854.
