Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
■-----------!--l 84 szakított volt a világtörténelem tanítása alkalmával hetenkint egy órát, hogy a hazai történelmet főbb vonásokban és hazafias szellemben nekünk előadja. Mi Rajcsányi könyvét vettük meg hozzá, természetesen csak magán úton, hivatalosan a könyv nem létezett s az iskolába sem hoztuk magunkkal soha.“ A német nyelvnek napjai külömben meg voltak számlálva. Még 1859 febr. 4.-ről olvassuk azt a főigazgatói leiratot, a mely a classica philologia tanárait fölhívja, hogy a classicusok fejtegetése alkalmával különös tekintettel legyenek a német nyelvre. Ezt az utasítást már 1859 okt. 16. követi egy főigazgatói leirat, a melynek értelmében „legfelsőbb elhatározás következtében a nem túlnyomólag német főgymnasiumokban a német nyelv mint tannyelv túl nyomósággal bírni megszűnik.“ A német nyelvnek ezt a kudarczát a nemzeti lelkesedés zajos fellobbanása követte, a mely a németséget politikailag érthető megvetéssel sújtotta, de a szóróngattatás napjainak okosés fáradalmas munkáját nem folytatta a nemzeti műveltség érdekében. Mi másként jártak volt el 1855. a piáristák! A mikor fönlidézett hazafias fölterjesztésöket megtették, akkor csaknem egyidejűleg megdicséri őket az absolut kormány, hogy „a tanári kar szorgalmát jövőre is tüntesse ki az iskolai rendszer rendeletéinek érvényesítésében.“ így lehet összeegyeztetni a hazafiságot a józan belátáson alapúló munkával, a mely az ellenféltől is tud és akar tanulni. Ilyen szép küzdelem és győzelem mellett nem fogunk csodálkozni, ha Horváth Pius, mint társadalmi ember is általános nagyrabecsülésnek és ragaszkodásnak tárgya. Jó szerzetes, jó pap volt, de mert szerette az embereket, különösen müveit társaságokban és összejöveteleken szívesen megjelent. S itt tüzes, magvas, hazafias beszédeivel gyújtott és magával ragadt mindenkit. Horváth Pius mint tanár és igazgató folyton-folyvást az intézet erkölcsi és anyagi gyarapításán fáradozott. Az ő gondos kezének nyoma meglátszik a lyceumi könyvtáron s az egyes szertárakon. Különös érdeme az ifjúsági önképzőkörnek életbe léptetése, szintúgy a gymnasiumi daliskolának megalapítása. Az előbbinek nyomaival már 1857—8. találkozunk; de csak Horváth Pius alatt ért el a következő esztendőben bizonyos fejlettséget, a midőn a 7. és 8. osztály tanulói Korány czím alatt kéziratos hetilapot indítottak meg. Horváth Pius nevelői tapintatát dicséri, hogy ezt a hazafiaskodó szertelenségekbe vesző lapot mihamar betiltotta. Az ifjak hazafias hevületükben titokban tovább is
