Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

|---------”— "■ ......PWPW

m

F

ectus debilita, nec querimoniis Laetas Aonides Iristibus eneca,

Quae cernunt oculis limpidioribus,

Quam tu, quo properem, qua gradiar via Vei nostrum alteruter devius ambulet Vei non est Helicon unicus ut putas,

Nec sic Pierides sunt apud Hungaros Ut desint Latiis saltibus et iugis Sum secutus ego, quem praeeuntium Vatum lucida vestigia dirigunt.

Me regina lyrae Calliope regia,

Et, si quando meas forte labescere Vires illa videt, per juga collium Sublatum, premio sidera fovent Tutum ostendit iter cantus Horatius,

Qui nisu facili qua lubet emicans Albentem liquida luce secat viam.

At tu quem sequeris? vel quod iter premis ? Quid si non Helicon, sed fera Caucasi Rupes est, pedibus quae teritur tuis ?

Et valles, Boreae carceribus truces Te cantante cavis rupibus adg''inunt. .. .

At tu perge bonis alitibus, mei Cordis dimidium, candide Révai,

Ultra non solitas ire potens vias,

Non te destituet Calliope tua.

Tendas, nil tituba (!) et licet u gvibus Interdum brevior repere debeas,

Aut pennas celeres choribus Icari(!?j Alritas agites; attamen arduus Et coeli facilis cum licet evolas Laurum cedo novem carpito dum virent Exorta Hungaricae dona Poeseos;

Me verő Latii sic sine barbiti Multo trita manu fila, respectare (!)

Ez a vers befejezetlensége melleit is korfestő érdekességre méltán tarthat számot. Hány latinos nevelésű ember, jó magyar, mint Bolla, riadhatott vissza az új deák-magyar költészet kezdetleges kapkodásaitól, és inkább kívánt járni Horatiusnak, a biztos vezérnek, nyomdokain! Egyúttal jellemző ez a vers magára Bollára nézve is. Rendkívüli conservativismusa, mely rendfőnöksége alkalmával különösen szembeötlött és I. Ferencz és Metternich korának annyira megfelel, már itt érvényesül — a keblében fel-felgerjedező vágy daczára, mely egy jobb és magyarabb kort követelt. (A füzet czíme Od. L. III. 10.)