Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
53 a lélek és ha nem találja meg a templomban, keresi a babonában, keresi a spiritismnsban. Hogy ezek a körülmények beállottak s így a vallásos költészet fejlődésének nem kedvezhettek, annak nagy oka épen a vallás-oktatás csekélysége. Még vallásosan élő, művelt emberek közt is megdöbbentő tudatlansággal találkozunk e téren. Ez azért van, mert nem ismertetik meg eléggé a keresztény tanítások eszményi magasztosságát, a társadalom meggyökerezett tévedéseit nem irtják ki, nem tűntetik föl az Egyház szertartásainak megragadó, jelentős mélységét, a mely maga is egész költészet, nem tanítják meg a lelket erőre, ellenállásra : így aztán nem lehet esudálkozni, hogy oly kevés világi költő lantján van meg a vallásosság húrja. Ez az oka annak is, hogy oly tájéko zatlanok s e miatt erős tévedésekbe esnek, mint Rudnyánszky és Várady is, mikor valamely szertartás, vagy hittitok fordul elő költeményeikben. Egy másik kisebb ok is belejátszik, hogy szűkkörű és hatástalan ma a vallásos lyra. És ez éppen arról az oldalról ered, a mely az ellenkezőt akarta elérni: : katholikus lapjaink — tisztelet a kivételnek — felekezeti szempontból igazságtalan mellőzéssel halgatnak az ellentáborról és ömlengő magasztalással emlékeznek meg mindenféle munkáról, a melynek iránya bevallottan katholikus. Mennyit ártottak ezzel épen a katholikus költészetnek ! Javalló, igazságos kritika helyett íöltétlen dicséretet mondva el kapatták a fiatal költőket, a kiket hibáikra nem figyelmeztettek és a kik a másik részről jövő sujtóbb ítéletet épen ezért nem fogadták el. Megmaradtak tehát ferde irányukban, az ambíció sem serkentette őket, mert egy csapásra a halhatatlanok közt hitték magokat. így aztán megmaradt egy irányban, tovább nem fejlődve, szűk határok közt a katholikus költészet. Pedig azelőtt főkép vallásos lyránk gyönyörű dalokat zengett, epikánk hatalmas és tartalmas volt. egyházi énekköltészetünk teli volt drága, értékes gyöngygyei — de ma ezek nem szaporodnak, csupán azért, mert nincs figyelmeztető, megrovó hang, hanem föltétien dicséret. Akadtak ugyan hangok, melyek abban látták a szűkkörűség és egyhangúság okát, mivel vallásos költészetünk fejlesztésére nem tűznek ki nagy pályadíjakat. Anyagi gondolkozás. Az igazi költészet nem jutalomdíjakból, de'belső szükségletből ered, mutatják azok a meddő pályázatok, a melyeket előkelő tudományos és szépirodalmi társaságok tűznek ki. Akkor is inkább lehetne
