Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

54

abban keresni az okot., hogy ma még vallásos költeményeket szépirodalmi lapjaink nem igen közölnek; katholikus szépirodalmi folyóiratunk pedig valójában csak egy-kettő van, a melyek természetesen sok ily irányú költőt épen számuk kevéssége miatt nem nevelhetnek, igy tehát a katholikus vallásos költészet nem találhat elég teret, a hol magát fölnevelhesse, megerősíthesse.

Mindez azonban még nem magyarázza meg, miért hatástalan a meglevő vallásos költészet. Újra csak azt mondhatjuk, azért, mert gyökereit nem mélyeszti ennek a kornak földjébe ; nem vesz tudomást gondolkozásmódjáról és nem találja el a hangot, a melylyel szívéhez férkőzhetik. Elfelejti helevegyíteni idealismusába az élet egészséges realismusát; nem látszik meg rajta a tanulmányozás ; megelégszik csak azzal az egy forrással, a mely szívéből fakad és nem vizsgálja, nem olvassa a Bibliát, nem ismeri a nép egészséges vallási költészetét; nem tanulmányozza a nagy költőket és nem érleli sokáig eszméit. E mellett külső technikájában sem elég fejlődött, rímkezelése, versmértéke és formái gyöngék, kevés változatosságúak.

Mintha azonban egy nagy vallásos renaissanoe fénye villogna a távolban, a mely bizonyára mássá és hatásossá formálja át a vallásos költészetet.

A művészet és költészet kevésnek találja új alapját: a szerelmet, visszakivánja a szélesebbet: a vallást. — Munkácsy Krisztust fest ; Gerhardt Hauptmann betéved a vallás birodalmába ; Sudermann már egyenesen a Bibliához fordul tárgyért; Fcszty hatalmas triptichonját egész Olaszország művészvilága bámulja és magasztalja; Sienkiewicz „Quo vadis?“-át mohón olvassa egész Európa — és elfog jönni az a Mindszentytöl vágyott lángeszű katholikus költő is, a ki vallásosítani fogja a drámát.

— Most már csakugyan elmondhatjuk a nagy angol aesthetikus jóslatát: „A világ ismét őszinte lesz, hivő; sok hőssel hősies világ. Akkor lesz diadalmas, előbb nem.“ S akkor erővel fog hatni a vallásos költészet is... .