Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

Befejezés.

Áttekintve a megújulás korától a kathölikus vallásos lyrát, megéreztük rajta a korszak sorvasztó levegőjét. A hitből fakadt költészet a múlt történetéhez képest kevés művelőre akadt, leginkább a papság nem engedte elnémulni a vallásos lant hangját, de oly világi költő nem sok találkozott, a ki csak hitének megéneklője lett volna. A korszellem, a mely átalakította a gondolkozást és költészetet, művészetet egyaránt, szűk térre szorította vissza a kathölikus vallásos költészetet; de ez maga is ma mintha külön világban élne, annyira nem érdeklődik az élet és az emberek cselekedetei iránt. Pedig ez volna nagy hivatása. Nem azoknak kell csupán énekelni, a kik hisznek, de azokat kell megváltoztatni, azokra kell hatni, a kik nem vallásosak. Ma — mondhatni — egyedül a vallásos költészet áll az eszmények szolgálatában. Egész irodalmunk léha irányba tévedt; az ideálok oltárai romokban hevernek; színpadjaink erkölcstelenségekkel akarnak hatni; a képírás elfordul örökszép példányaitól és üres, szellem nélkül való másolatokat alkot; a közéletet érdekharcz mozgatja; a családi élet bensősége, tisztasága megszűnik ; a nő ideális vonásai letörlődnek a kenyér harcz- ban ; a vallás és a haza fogalmát megöli az elharapózó önzés; az erkölcstelen társadalom már nem szellemének, de érzékeinek és érzékeivel él. A szenvedélyeket fékező és megtisztító vallás hiányzik a korból, a mely az anyag dicsőítésének és a reális tudományok előre vivésének szentelte minden idejét. Az ilyen egyoldalúlag, csak észbelileg kimívelt fő nem tudja fölfogni a legeszményibb titkok összeségét: a vallást. A léleknek ugyan megvan sóvárgása a hit után, s a köznép nagyjában vallásos is, mert ő még érzi a vallás szépségét, bár nem érti, a műveltebb ember azonban érteni is akarja és mivel az anyagihoz kötött szelleme nem tudja megérteni hitet kívánó titkait, nem tud felemelkedni a fenségig — alantabb keresi hitét. Mert Isten nélkül nemhl ete