Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
49 reggel, este, a népért, a királyért, hazája földjéért, nemzetéért, a szülőkért. De nagyon sokra vállalkozott. Benne van ugyan költeményeiben a Szentirás, halljuk néha a könyvek-könyvének szavait, megtaláljuk az Egyház magasztos ünnepeit és tanításait — de a lélek, az érzés hiányzik belőlük. A katbolicismus belső tartalmassága és mélysége helyett külsőséget és nem a jellemző lényeget találjuk meg. — Adventben nem a próféták sóvárgása hangzik felénk, csak a hivő anyókákat látjuk hajnali misére indulni; karácsonykor sem hangos örzendezés száll föl a szivéből; Jézus nevenap- ján a Megváltó egyszerűvé tett történetét kapjuk; virágvasárnap az Üdvözítő bevonulását irja le, de nem érzik ki Jeruzsálem lakóinak kiáltó örvendezése; a nagyhét megkapó szertartása nem ihleti meg eiősebben; bánata, sóhaja és a föltámadáskor érzett öröme színtelen, kevés érzésű; és ha végig megyünk minden ünnepen, csak a Boldogságos Szűz ünnepei, a halottak estéje és a vértanúk emléknapja hatnak reánk jellemzetességgel, igaz melegséggel. Hogy mennyire a külsőségek hatása alatt áll és nem tudja a jellemző mélységet megtalálni, legjobban bizonyítja az, hogy végig menve az ünnepeken, azoknak lelkét, a szentmisét felejti ki ; még Nagycsütörtökön és Űrnapján sem jut eszébe a legfönségesebb titok: az Oltáriszentség, pedig ez a központja, éltető ereje hitünknek. Az Eucharistiában jelen levő Üdvözítő forrása a vigasztalásnak és reménynek, Belőle árad az erő, segítség és Benne van a hit. Bán Aladár pedig a katholicismus életét akarva egész erejében bemutatni, magát az életet felejti ki. Csak a külső keret megfestéséig tud eljutni, de a lényegesről megfeledkezik és így hangulatot ritkán tud ébreszteni. Nyelve is prózává laposul, ha a Biblia egyszerű hangján törekszik beszélni ; akkor pedig szárazzá és rideggé válik egyhangúsága mellett, midőn ünnepnapjait egy-egy általános, az egyéniséget szinte kerülő fohászszal fejezi be. Sok közülök az alkalmiságok színtelenségén fölül sem emelkedik, a minek az lehet az oka, hogy Bán nem várva be az ihletés perczét sorra meg akarja énekelni az ünnepeket : ezért érzik ki belőlök az erőltetettség és köznapi hangulat, de nem ünnepi érzés. — A „Fohászkodások“ ez. cyklusa pedig még alantabb jár. Ebben foglalnak helyet a menyasszony, a vőlegény, a hitvesek imádsága; alkalmi könyörgések és imák betegségben, üldözésben, elhagyatóttságban; vigasztalódás az öregségben, fohászkodás esőért, stb. mintha egy mindenkinek szóló, általános imádságos könyv czimei után indulva akarná Bán megírni az élet különböző körül4
