Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
— — 50 ményeihez alkalmazott könyörgéseket, a melyekben azonban sem jellemzetességre, sem poézisre nem találunk. — Szárnyalás és melegség csak azokban a költeményekben van, a melyek saját hitét, a Biblia olvasása és a természet szemlélése közben fölébredt hangulatait, gyermekkorának vallásos, naiv emlékeibe való elmerengését éneklik meg. Ezekben megtaláljuk a költőt érzelmes szívével, sokat meglátó gondolkozásával; ha magát vigasztalja, saját vágyait zengi, erős egyéni vonásokkal lep meg. Hatást és hangulatot csak ezek a szerény és alázatos szívből fakadt dalok tudnak kelteni, mert megérzik mindegyiken vallásos szívének meleg lüktetése. Mert még a tárgy egymaga, bármilyen fönséges és költői legyen is, hidegen hagy, ha nem érezzük meg rajta az azt kiformáló, alakító egyéni érzést, a mint hogy a szép hófehér márvány sem lep meg, ha a müvészkéz nyomot nem hagy rajta. Bán Aladárnak erős költőiségű, zengő nyelvű és változatos formájú poézise azonban megbirja ezt a kissé erősebb hangot is. Mert költészetében találunk érzést és gondolatot, jelemzetes eredetiséget, egyéniséget és kisszerű tárgyak helyett nagyot kereső erőt. Már maga az a körülmény is, hogy a vallásos költészetnek erre a még föl nem használt, sok hangulatot adó forrására: az Egyház magasztos szertartásaira és fölemelő ünnepeire hívja fel a figyelmet, mutatja, hogy finom érzék, eredetiséget kereső költői lélek lakik Bán Aladárban, a kitől várjuk is, hogy hangban, irányban gazdagítsa és felfrissítse vallásos költészetünket. Csak egyre figyelmeztetjük : ne akarjon túlzottan obiectiv lenni és várja be mindig múzsája ihletését. * * * Ezzel be is fejezhetjük a legújabb kor katholikus vallásos lyrájának rövid jellemzését, a mely nagyot nem igen nyújt, csak sejttet sokat és reményt nyújt a jövőnek fényesebb költészetére. Nem merítettük ugyan ki a jelennek vallásos lyrikusait, mert még sokan vannak, a kik számot tartanak erre a névre, de a legtöbbje még biztató fejlődésben van, sok pedig nem egyéb, mint üres, ízléstelen rímköltő. Nem szóltunk azokról sem, a kik írtak ugyan egy-két vallásos tárgyú, vagy hangú költeményt, de valójában nem nevezhetők katholikus vallásos költőknek. Mas forrásból táplálkoznak, gondolatkörük messze esik a hittől és ha néha leiköknek ez a hangja zeng lantjukon, csak ideig tartó és hamar múló hangulatnak, vagy az alkalomszerűség kifolyásának tekinthető.
