Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
48 most is, pedig belékerült a forgatagba, de erősebb volt hitben nevelődött lelke, hogvsem elbukjék, vagy ne küzdjön az eszményeket., lelkesedést és idealismust elsorvasztó áradattal. Akar és tud is erővel küzdeni; ilyenkor mintha a hitvallók nem félő bátorsága lopna tüzet leikébe, olyan tiszteletet keltő, a kicsinyléstől, gúnytól meg nem riadó erővel meri bevallani, hogy az ő útja más, előtte szent az Isten, a hit, — ő keresztény. Ez az erő azonban megfogy, ha nemzete fényes vallásos múltját összehasonlítva a szomorú jelennel mássá, a régivé akarja tenni; hangjából ekkor inkább fájó, siránkozó panasz, mint megrázni tudó erő szól felénk. Szilárd, meg nem tántorodó vallásosság adja meg költeményeinek alaphangját -— s ezért látunk sok, reményt nyújtó, biztató vonást költészetében, a melynek azonban még sokat kell alakulnia és főképen formában, változatosságban, színben és erőben tökéletesednie. A lyrikusban mindig az egyéniséget keres- | BÁN ALADÁR síik. Erős egyéniséggel megnyilatkozó alanyi költészetnek mindig van hatása, mert a meggyőződésből fakadó őszinteség Löbbé- kevésbbé a hatni tudó igazság látszatát viseli magán. Az egyéniség alakító nyomának meg kell látszani akkor is, ha a költő egész kora érzésének kifejezésére vállalkozik. Mert a mikép nem volna művész az a képiró, a ki — igaz akarva lenni — előbb megszámlálja a fa minden levelét s ugyanannyit is fest le képére, hűen az eredetihez — úgy a költő is csak a fényképező eszköz szerepére vállalkozik, ha semmit hozzá nem vegyítve úgy ir le mindent, a mint látja. Nem, ebben az egyszerű utánzásban nincs művészet, csak mesterség, mert mindegyik kifelejti a legfontosabbat: az érzést, a mi közös mindannyiunkkal. Érzéseket pedig csak úgy festhet a képiró, úgy adhat a költő, ha saját lelkét leheli be alkotásaiba, ha saját szívének hangulatát érezteti az általánosén is úgy, hogy az természetes, igaz legyen. És ennek bántó hiányát érezzük Bán Aladár vallásos költészetében, a mely épen ezért sok tekintetben nem is költészet. Nem általában mondjuk ezt Bánról, mert érző szívről, tartalmas kedélyről tesz költészete tanúságot, csak azt az irányát Ítéljük el, a melyben eddig vallásossága kidomborodott. Pedig helyes és új irányt akar belevinni ebbe a sokszor egyhangú költészetbe, a mikor töretlen úton a Biblia nyomán az Egyház ünnepei és hittitkai kapnak hangot lantján ; mikor meg akarja énekelni az isteni erényeket, azután az alázatot, megadást, töredelmet, lelki látást; majd imádságot mond
