Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
44 költeményeiről, mert van köztök nem egy, a mely nemcsak hogy hidegen nem hagy, de gondolkozásra késztet és érzelmet is kelt föl bennünk. Különösen megérzik ez, ha kopár, életet nem adó talaját elhagyva a való élet gyümölcsöt hozó, termékeny földjét veszi alapul. Mária-dalaiban ugyan még áradozó, sokszor egv-egy képért hatástalan érzelmet erőltet lelkére, bár gazdag kedélyvilágról tesz tanúságot, mikor a Szűz nagyságát, jóságát, dicsőségét, vagy anyai szeretetét. zengi, de teljesen őszintévé akkor válik, a rosszúl ható érzelgősséget akkor vetkezi le, ha anyjáról énekel a gyermeki szeretet megindító hangján; ha a hazaszeretet föllelkesült füzét érezzük nagy eszmékkel leli, honát zengő dalaiban; ha egy-egy pillantást vet korának életére; vagy ha erős plasticitással kidomborít egy-egy lélektanilag is hatásosan jellemzett alakot és megfest egy jelenetet az életből, vagy a természethői. Emlékek újulnak föl szivében a múltból, akár kedvesek legyenek azok. vagy fájók, nem tudja megfosztani azokat az élet üde színétől s így a maguk közellenségével meg is kapnak. Jobban, őszintébben, melegebben is tud földi anyjáról, mint az égiről énekelni. Megihleti a haza földje is, annak szépségeiről, múltjáról, ifjúságáról zengve erő súgárzik ki dalaiból, pedig nem hagyja el soha ezek mellől sem a vallásos színt, de itt már ez keresetlenül, egész őszinteségében hat reánk. Hitében ilyenkor nem a kétségbe hajló, de bizalmat, reményt lehelő érzés van. Élénkebbé és fordulatosabbá is válik ezekben és nyelve is hajlékonyabb, kifejezőbb, formái is változatosabbak lesznek. Annyi dallamosság, igazság, őszinteség és érzés csendül ki e nemű dalaiból, hogy az előbbi Kalocsayra rá sem ismerünk. Hiszszük is, ha lelke összeforr az élettel és Gyürkynél mélyebb, tartalmasabb szíve jobban foglalkozik korával s elvont világából leszáll a való országába: hatásosabban meg tud felelni az élet azon kérdéseire, a melyek Gyürky lyrájában még eddig nem kaptak igaz feleletet. A gondolkozó ember is el elmélyed a korát j LÉVAY MIHÁLY foglalkoztató eszmékbe, saját életén kivűl érdekli a másé is — annál inkább szükséges, hogy a költő lelkében ne egy érzés éljen, de ott hordozza egész korának képét is. Valódi lyrikus csak az lehet, a ki, ha szivébe tekint, ott látja, érzi saját ihlete szerint átformálva századának egész gondolatvilágát. Nem tud kielégíteni az a költő, a kinek érzésében, szívében nincs benn az enyém, a másé, — az egész emberiségé. Csakis ekkor ébred föl a lélek-
