Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

—

39

szerből tenné ezt. Mert valójában csak addig ir vallásos költeményeket, a mig katholikus körökben él és ezektől függ.

Ilyen kalandos, változó benyomások alatt álló életnek egy uralkodó vezető nagy eszméje nem lehet. Hogy Rudnyánszky mégis tud a vallás lantján egy-egy erős hatású költeményt zengeni, abból magyarázhatjuk ki, hogy egy időre magára kényszeríti a vallásosságot és ebbe később beleéli magát; hangulatát megkapja ez az érzés és — de csakis ebben az időszakban — mélvlyé is válik nála. Könnyen elhihető ez. A gyorsan változó érzésű kedélyeknél gyakran megtörténik, hogy egy ideig az egyik- irány hatása alatt állanak, nemsokára azonban épen annak ellentétes túlzásába esnek, mintegy megtagadva előbbi gondolkozásukat. Ez történhetett Rudnyánszkynál is.

Ezek után már megérthetjük, hogy Rudnyánszky érzést erőszakolva magára, abba bele is éli magát és tud a hit szárnyán fölszállni Istenéhez, a ki mindenütt jelen van : égben, földön; atyja a jónak, bírája a gaznak s a kinek nevével hal meg amaz, ez meg borzadva gondol ítéletére. Vezérül Jézust választja^ bár jobbra-balra hívogatja a dőzsölő gonoszság, de a míg 0 a vezére, elviseli azok gúnyját, arczúlköpését és hisz az üdvben, erényben. Tövises, szenvedéses élete vigasztalásért esd ; megcsalódva mindenben oly elhagyatott; a testvér megtagadja, anyja átkokat szór reá, apja él. .. . de boldogabb az árva ; az ősi ház helyén a kastély nem ismer rá — de tudja, hogy a kihez fordul, Jézus, megvigasztalja és kínos élete még reményt fakaszt fájó szívében: „A szenvedőké lesz az örök üdv.“ Komor fájdalma igazzá, mogragadóvá válik megadó s a jövő élet jutalmában megnyugvó hitében. A vallás hangja csakugyan a szenvedőknél a legigazabb. Szintúgy igaz hatást és érzést leélt, ha családját énekli meg ; annyi melegség száll felénk e nemii költészetéből, hogy nem is kételkedhetünk az alaphang közetlen őszinteségében. — Legszebben, legpoétikusabban a Szüzet énekli meg. Maga is tudja, hogy bármit írt, virágait kopárra hinté, de a mit Mái iáról zengett: „Felszáll múló időknek árján, mint örök visszhangú ima.“ A szűz Anya majd minden ünnepét megénekli sokszor csodásán zengő nyelven, bájos képekkel, tartalmas gondolatokkal, néha utánozhatatlan erővel, páratlan technikával, de ezekben is akkor a legmélyebb, ha a Boldogságos fájdalma szól énekéből; ilyenkor fel felsír múltjának zokogó, vigasztalást kereső szenvedése is. — A „magyarok Nagyasszonyát“ is sok alkotása magasz-