Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

—

38

nélkül. És ha igaz Carlyle azon álllítása: „A hit korszakában minden ember, vagy legalább is a nagy rész őszinte“ — megfordítva ebből az olvashatjuk ki, hogy a nem őszinte valójában nem is igazi hívő. Nem mondjuk ezzel, hogy Rudnyánszky nem őszinte és nem hívő, mert vallásosságot költeményei után föltételezünk benne, csak azt állítjuk, hogy a vallásosságnak kiható ereje és mélysége hiányzik nála. Ügy érezzük, hogy a mikor valódi hitet, erős vallásos érzést akar festeni, nem saját leikéből veszi ezt, nem az ő lelkének tíizét adja, hanem mintegy lemásolja a másokéból — ezért nem közelien és erős. Igaz ugyan, hogy a valódi lyrikusnak meg kell érezni mások vágyát is, bele kell élni magát mások hangulatába, de csak úgy lesz lyrikus, ha előbb mindezt saját szívén szűri keresztül, a mit mi Rudnyánszkyban nem veszünk észre. Hogy itt mégis foglakozunk vele, azért történik, mert egy időben — bár túlnyomóan világias a költészete — majdnem kizárólagosan a vallás szolgálatába állott és katholikus vallásos költészetünket meglepően szép formákkal és megkapó gondolatokkal is gazdagította.

A milyen sajátszerű költészetének ez az iránya, majdnem olyan meglepő, szinte megmagyarázhatatlan kalandos élete is. XVI. századbeli költészetünk egyik nagy alakjának, Ralassi Rábainak életével hasonlíthatnék az övét össze. Ralassi élete csupa hányódás; hűtlenné lesz szerelme, hazája iránt; ezt odahagyja és mégis visszajön, hogy életét áldozza fel érte Esztergom ostrománál. Csapodár szíve a kunyhók lányától a paloták hölgyéig nyitva áll mindegyik előtt; egyszer meging hite, másnap már a templom kövén nyögi töredelmes bánatát; megénekli szerelmeit, érzéki vágyait, majd meg egy askéta hitével költi zsoltárait. — Rudnyánszky is hányódó hangulatok embere. Változó korának erős hatása alatt áll, a mely alól — bárhogy vergődik is — szabadulni nem tud. Lelkét fogva tartja az anyagiság és ezzel küzdelmet vív jobb érzése. — Családja ősrégi; a honalapítók egyik nemzetségének sarjadéka. A diplomatiai pályára szánják és költő lesz ; szerkeszt vidéki lapokat, majd egy erős naturalista irányú lap vezetését veszi át, de rá rögtön egy katholikus szépirodalmi folyóiratot indít meg. Egy darabig nem tudnak róla, elhagyja családját, majd ismét fölbukkan. Ilyen változók hangulatai is. Egyszer a templomban zengi énekét Istenének, másszor a bűn oltárán áldoz. — De a mig Ralassi őszinte, benső szükségből tárja fel vallásos érzelmeit, Rudnyánszky mintha csak külső anyagi kény-