Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

23 hangon. Néha az Apokalypsis messze mutató hangja kiált felénk és jósló szavát kételkedés nélkül fogadjuk, annyi határozottság van benne. Igazában próféta, vates, a mi biztos jele a nagyságnak. És egyszerű élete is mily nagy bizonyság e mellett. — A nagyokat koruk kicsinyeknek nézi; fél tőlök; igyekszik elnyomni, kis térre szorítani; meggyöngíteni, elkeseríteni. Mindszenty nem bírja ki 50 évnél tovább életének titokban lefolyt tragikumait. Kortársai közül a törpék, a kicsinyek mind előrejutnak — az ő osztályrésze az elmellőzés, semmibe vevés. Mikor mint hitszónok bontogatni kezdi Egerben szárnyait, megijednek nagyságától. Az ármánykodás egy kis falusi plébániára űzi és ez a nagy szellem nem tud több lenni egyszerű alesperesnél. A nagyoknak ez a sorsa. Shakspere szegényen élt, Schiller temetésén alig volt valaki, Camoens kol­dulásból tengette életét. Elismerést, magasztalást, jutalmat egyik sem kapott életében. Mindszenty egész élete lemondásban áll. Megtanulja ezt már ifjúkorában. Egy vágy hevíti a fiatal papnö­vendék szívét: karddal harczolni a hazáért. És míg társai mind elmehetnek a haza hívó szavára, őt betegség szegezi ágyához. S mikor lábadozva, még erőtlen kézzel, újra fegyvert akar fogni, beteg anyjának féltő szeretete nem engedi ezt meg. Ettől fogva minden álma, minden ábrándja csalódással végződött. S hogy ez a sok csalódás nem nyűgözi le, nem szegi szárnyát — de még erősebb harczokra viszi: mutatja a nagy lelkek vonását az ő életében is. Hatalmas eszméje : a legeszményibb idealismust — a val­lást vegyíteni a realismussal •— az élettel a nélkül, hogy ez letörölné amannak ragyogó himporát; az elvontat belevinni a valóba ; megtestesíteni a szellemet, akkor még csak sejtett, ma már általánosan vallott elv költészetben, művészetben egyaránt, üe végrehajtani mindvégig egyenes határozottsággal igazi nagy­ságot kiván. Mindszenty az volt. A mire vállalkozott, azt végre is hajtja. Nem állítja meg útjában a költészetének felekezeties­ségét erősen megrovó kritika, sem az emberek önzése, kicsinyes­kedése, sok csalódása, elmellőzése — végtelen nagy benne a szeretet s ez elfojtja a keserűség szavát és csak megbocsátani tud. Egész valóját és költészetét áthatja a szeretet érzése, a mely benne sokkal nagyobb, mint másban; ez teszi költeményeinek alaphangját; ezért énekli meg lángolóan — Istenét; reménykedve, biztatva — hazáját; a lelkesedés tüzét fölgyujtva — egyházát; mindenkit magához ölelve — az emberiséget; a magyar szív bizal-

Next

/
Thumbnails
Contents