Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
■ ~ érzelmesség, lágyság, gyengédség jellemzi: az újabb az életre kelt, meg nem riadó erőnek hatalmas megnyilatkozása. Az oltárt nem a templomok ájtatos csendjében védi, hanem kinn, a zajongó fórumon. És van benne annyi erő, hogy érczes csengésű hangon túlkiáltja a vásári zajt. Hogy ez az ébresztő hang fölharsog || MINDSZENTY GEDEON vallásos költészetünkben, egyedül Mindszentynek érdeme. A mit Tárkányi csak megsejt, azt Mindszenty átérzi; s a mint az csak félve, tapogatózva indúl meg egy bizonytalan úton, ez diadalmasan végig futja azt. Bizonyára sejtette, vagy talán tudta is az előbbi korszak, hogy miért nem tud hatni, cselekvésre bírni az ő vallásos költészetével. — Mert hívőknek és nem kételkedőknek ; Istennek és nem embereknek énekelt. Távol állt az élettől; nem tudta a kor gondolkozását beleilleszteni költészetébe; nem tudott érdeklődést kelteni a maga eszmei tartalmával. Gyenge volt ehhez. Az erőtlenség a vergődő akaratnál nem tudott tovább jutni. Ezt a megsejtett igazságot a maga teljes egészében Mindszenty érzi meg és fejezi ki meggyőző tudással: „Eddig.... még az avatottak is azt hitték, hogy a vallás érzelmei csak a templomban szólalhatnak meg. Hogy az élet bármely mozzanatát vallásos ihlettel lehet megdallam, hogy magába az életbe kell bevinni az onnét kiüldözött hitérzelmeket s így az életet mintegy összerokonítani s megszentelni a vallás által, sőt a hazafiság dicső színeit is a vallás spectrumában szemlélni: ilyen lyra nem volt s én erre példányképet magam előtt nem találtam.“ És ez a hatalmas gondolat meg is valósul Mindszenty erőteljes, bátor szavú, csengő hangú lyrájában. Éles, megfigyelő tehetsége, lángesze széles tért lát; mily messze elkalandozik a templomtól és tárgyaiban mégis benn van a vallás. Nem erőltetve jut oda, nem is megszokott, elkoptatott úton cselekszi ezt, túl- omelkedik a középszerűn és énekében a kicsiny is magasztossá válik. Valami szokatlan újszerűség és nagyság nyilatkozik meg költészetében ; képei pompázók ; gondolatai meglepők ; színezni biztos kézzel tud; vér lüktet minden sorában és láng lobog ki szavaiból. Nem hangulatot teremtő, merengésbe ringató költészet- ez, de teltekre, küzdésre hívó tárogató hangja. Megejti szivünket, de meggyőzi eszünket és cselekvésre indítja akaratunkat is. Nem a képzelt, de a való élet hangjakiált ki lyrájából; egy egész korszak érzését, gondolkozását fejezi ki a maga szívével megnemesített 22
