Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899

41 nagy és Eurysakes serege szétszórni ik. Lciokritos pedig sajátke­zűig leüti az Eurysakesnek fegyverzetében rejtező Leontest. Mikor ez a szörnyűség kiderül, a koczka egyszerre nagyot fordul; kiviláglik az is, hogy a nép nem a gyűlölt zsarnokért, Leiokri- tosért. hanem annak nemes és igazságos fiáért, Leontesért küz­dölt. Ennek halálával Leiokritos életének vége; sem öröme, sem czélja nem lehet többé az ö létének, de bukásában is királynak bizonyul; a neki támadó Eurysakesnek kezéből kiüti annak kard­ját, de nem öli meg, hanem súlyos sorsa felett keseregve, saját kardjába dől. Ö is elmondta magáról, a mit Fjalar király mon­dott : Oh mi hitvány és gyenge az ember az égi örök hatalmak elölt. Játékszer is alig rájuk nézve, bármily magasan álljon. Azért az ő akaratjokat kell követnie, nem a magáét. Eurysakest pedig bölcscsé teszi a nagy bukás. Leiokritosnak és Leontesnek királyi síremléket állít, és megfogadja, hogy soha a harag és jogtalanság által nem vezetteti magát, hanem minden tettén meg fog látszani az önmérséklet, az igazságosság, a sze­lídség és a szeretet. E tragédia néhányszor meglehetős hatással színrekerült, ám­bár nem nagyon színszerü. Azt lehet róla mondani, a mit Vörös­marty mondott Goethe Tassójáról: jeles mű, de nem színpadra való. Vannak lapjai, a melyek Sophokles tollára méltók. Az antik világnézetben gyökerező végzetszen'séget nagyobb tragikusok sem igen rajzolták megrendítőbben. Szintoly kitűnőek a darab jelle­mei is. Nyelvén meglátszik az antik költők bemélyedö tanulmá­nyozása. * * * Runeberg elsőrangú lyrai költő is. Három irány ömlik egy­be az ő hatalmas egyéniségében: a finn és a szerb népköltés és a svéd műköltés. Dalait, mert többnyire azokat írt, bensőség és nemes egyszerűség jellemzi. Különösen szépek természeti képei, a melyekkel soha sem bánik pazarul. Runeberg természetfelfo­gása általában a legépebb érzékről tanúskodik és a svéd költé­szetet egy ferde iránytól szabadította meg, az allegória és a sym- bolum hajhászatától. Runeberg a természeti képet úgy tekinti, mint a népköltészet; képei önmagukban véve is értékesek, mert józa­nok', egyszerűek és üdék, de a mellett egy-egy gondolatnak költői indítékai vagy hordozói anélkül, hogy puszta jelképpé sülyednének. Runeberg megénekli a szerelmet és az életet, a természe-

Next

/
Thumbnails
Contents