Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899

36

Morannal három fiát és elviszi a leányt, a ki neje lesz. De nemsokára szerelmi envelgés közben kiderül a szörnyű titok. S Hjal- mar megöli nejét, a ki csak ő általa akart meghalni, és aztán megtörötten tér vissza atyjához, a hol elmondja szörnyű végzetét, miközben a sötét Dargar is megjelen. A száz éves tölgybe villám ütött, az agg Fjalarnak vége. Sokáig űl mozdulatlanul és némán; aztán mikor a nap lehanyatlik, szemét az éghez emeli és meg- szóllal: Igen, a tiétek a győzelem, ti égi istenek. Súlyosan lakol- tam, hogy veletek daczoltam. Mik az emberek, a kik ellenetek kiszállanak ? Megközelíthetetlenül, a csillagokhoz hasonlóan a fellegeken keresztül mosolyogva nézitek a világ sorsát, a melyet játszva intéztek egy lehellettel. Büszke a férfi, viharedzett, s megszokta a diadalt, és kemény, mint a szikla, az akarata aczél; de a ti titkos kezetek megérinti könnyedén s aczélkarja lehanyatlik, szemének villáma könybe olvad. Zúg a vihar, a tenger haragos hullámokat vet, hajóhadakat nyel el, de kezetek intésére egy gyámoltalan gyermeket sem képes megsemmisíteni. Most ismerlek meg benneteket, ti istenek. Töredelmesen hajtom meg fejemet hatalmatok előtt. Megelégeltem az életet, a földi nagyság hitványság lett előttem.

Aztán a saját kardjába dől és vére Hjalmar fiával egyesül. A hunyó nappal Fjalar király is meghal.

Ez a költemény az ó-északi színezetet sokkal jobban találja el, mint Tegnér nagy eposza. Bámulatosan egyszerű, de azért min- denekfelett művészi szerkezetével bámulatba ejt. Költői nyelvével elbájol és kitűnő, plasztikailag kialakuló jellemeivel a legnagyobb költők közé emeli szerzőjét. Az Oedipus mondának szebb változata nincsen.

JulqvälJen (A karácsonyest) egy hexameterekben írt, három énekes idyll. A nyugalmazott és birtokos őrnagy meghívja az öreg, béna katonát, Pistolt karácsonyestére magához. Az öreg egymagában lakik az erdőben. Lelkében meg-megujulnak fíatal- f kora hadi emlékei, a kerülő tisztségét híven teljesíti, de néha- néha mégis megszállja a vágy az emberek társasága után. Az őrnagy, kinek életét mentette meg, szíves és feddő szóval hívta örökös lakóid magához ; de Pistol nem tud kegyelem kenyérén élni, a melyet felhányhatnának neki. Azután meg ez az állapot, ez a néha unalmas magány úgy sem tart sokáig; nemsokára visszatér az ö fia a harczból és akkor megnépesül a most elhagyatott kunyhó mihamar aprósággal is.