Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899
33 Halni kín; de dini még kinosabb.“ Megfogja kezét a férj s viszonza: „Csak kisért az Isten és nem üldöz; Kétszer annyi kérget a kenyérbe, Kétszer annyi árkot ások én majd, Várni kész az Istentől a termést.“ S vett az asszony kétszer annyi kérget, Kétszer oly nagy árkot ás az agg is. Tehenét eladja, rozst vesz és vet. Jött tavasz és elolvad a hóviz, Ámde mit se hord el a vetésből; Jött a nyár, ki tört a jég viharja, Ámde mit se vert el a kalászból; Jött az ősz s fagy, ámde távol innen, S meghagyd a termést színaranynak. Paavo arra térdre hulla szóllv.ín: ,,Csak kisért az I ten és nem üldöz!“ S térdre hullt az asszony is rebegve : »Csak kisért az Isten és nem üldöz « S szólla most örömmel az öreghez: »Paavo, Paavo, menj aratni vígan, Itt az óra élni már vidáman, Itt az óra félre vetni kérget, S kenyerünket sütni tiszta rozsból « Paavo megfogd kezét s viszonza: »Asszony, asszony, az kisértetik csak, Más szegényt ki el nem űz magától; Végy te csak felényi kérget újra, Most meg a szomszédunké fagyott el.« Ez az értelmes és türelmes faj vívhatott csak elenyésző csekély száma daczára is az oroszszal dicsőségben oly gazdag sza- badságharczot. Hogy a kép teljes legyen, még A perrhói sir czimű költői elbeszélést ismertetem, a mely a zászlótartó elbeszéléseinek kiegészítéseid szolgál s a melylyel Runeberg a svéd akadémiának kisebb díját nyerte el. Perrho mellett van egy sir és a sírban egy öreg Hane nevű finn paraszt fekszik hat fiával. A történetük ez: Hane egy szomszéd házaspár czivakodását és gyermekeik folytonos egyenetlenkedését látva, föltette magában, hogy nem nősül. De a házas boldogság után való vágy ott szunnyadóit szivében s nagy későre mégis feleséget hozott a házhoz. Háj más iker gyermeke lett, hat fiú. Az öreg nagyon keményen bánt velők, soha sem kaptak tőle egy jó szót, inkább szolgái voltak az öregnek, mint fiai. Annál bensőbben ragaszkodtak egymáshoz. A legderekabb köztük a legfiatalabb volt, Tamás. Az öreg Hane végre megelégelte a rossz báli