Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899

násmódot és fiait egy utolsó próbának vetette alá. Szántani küldte ki őket, a midőn testvéri ünnepet szerettek volna ülni, és este szilaj haraggal keveselte a szántást, súlyos büntetést szabva a mulasztás okozójára. A fiuk éjjel összebeszélés nélkül egyenkint bűnösökül jelentkeztek az apánál, utoljára Tamás. Másnap az öreg vidáman köszöntötte őket s elmondta nekik a maga. titkát. S ezentúl a leggyöngédebb szeretetet mutatta fiai iránt, miután törhetetlen jóravalóságukról meggyőződött. Ámde kitört a harcz, a szomszédban dúlt az ellenség, a. fiuknak is menniük kellett. Útközben elvált tőlük Tamás, hogy menyasszonyához menjen ; hisz mindnyájan tudták, hogy csak este találkozhatnak az ellenséggel, akkorra majd Tamás ott lesz közöttük. Ámde az öt fiú csakhamar rábukkant az ellenségre, húsz portyázó oroszra, a kiket merészen megtámadtak. Az öt testvér tizennégy oroszt ölt meg, s úgy esett el. Ez alatt az öreg Hane aggódott fiainak sorsáért, elindult, rátalált fiainak ellenségek közé temetett véres hulláira és Tamást nem találva köztük, hangos átokra fakad az áruló ellen, korántsem sejtve, hogy Tamás, kit a nyugtalanság visszahozott, ott van a közelében. Tamás szó nélkül megyen az ellenség felkeresésére, csakhamar rá is talál, levágja mind a hat oroszt, és az egyiknek fejét magával viszi. Apja tanyáját felperzselve találja, az öreg egy megmaradt szérűben siratja legkedvesebb fiát, Tamást, a kit nem tud árulónak hinni. Ekkor lép elébe Tamás, elébe dobja az orosz fejét s apja felujjongó szavára meghal az egyenetlen harezban kapott sebben. Néhány pillanat múlva követi őt a halálba az apja, a kit a szertelen bánat és a hirtelen öröm ölt meg.

így nyugszanak 7-en a perrhói sírban.

III.

Runebergnek ezek korántsem egyedüli epikai remekművei ; még számos kisebb-nagyobb költői elbeszélése és idylli eposza van, a melyek a finn-svéd irodalomnak díszét és büszkeségét képezik.

A Kung Fja,lar (Fjalar király) 5 énekből álló kisebb eposz, a mely az ó-északi hajdankorban játszik. Fjalar király nagyha- hatalmú hős volt, s bár feje ezüstös volt, azért kardját még jól tudta forgatni. Végre a karácsony ünnepére odagyűjti maga köré az ő hőseit, köztük Sjolfot, hadvezérét és ifjú kora óta barátját.