Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899
lanatban találhatták Tilly golyói a hidat és megakadályozhatták az átkelést. A finnek megtöltötték fegyvereiket, ásót és kapát ragadtak és zajos hurrázás közben vakmerőén rohantak a hídra. Tilly sánczaiból a legveszedelmesebb kereszttűz fogadta őket. Majd a vizbe csapott egy golyó és feldobta a habot ; majd egy másik zúgva beleütődött a hidba; ismét más az előre routó finnek közé csapott és sokukat ledöntötte a folyóba. A krónika nem szóll arról, hogy a 300 közűi hány jutott a másik partra. Elég az, hogy a kik által jutottak, nem értek rá hátra nézni és magukat megolvasni, hanem neki láttak ásókkal és kapákkal és egy rövid óra alatt egy sánczot hánytak föl, mely őket elölről megvédhette, mig jobbról és balról továbbra is ki voltak téve az ellenséges ágyuknak. Tilly nagyon jól fogta föl e pontnak fontosságát és kétszeresen tüzeltetett. Szintúgy a svédek is érezték a pillanat jelentőségét, és az általellenes erdőt golyóesővel borították el. A golyók majd a kavicsokba ütődtek, majd a fák ágait szakgatták le, melyek egyre-másra hullottak az alant álló bajorokra, a kik várták a parancsot az előrohanásra. Gusztáv Adolf maga, hogy népét bátorítsa, az ágyutelephez sietett, és nem kevesebb, mint 60 lövést sütőit ki a bajorokra. Az ágyuk dörgése oly erős volt, hogy több mértföldnyire elhallatszott a megrémüli Bajorországban. Az először átment finnek ijesztő módon fogytak. De csak a mikor készen volt a sáncz, csak akkor néztek körül a megmaradtak és látták, hogy felerészben sincsenek már meg ; százuk véresen hever a földön, a többit a folyó nyelte el. Ebben a pillanatban a király a fiatal, de vitéz Wrangelnek megparancsolta, hogy a finnek segítségére siessen. A finnek, a kik magukon kívül voltak földieik vitézsége, és azoknak sorsa miatt való nyughatatlan- ságuk miatt, zajosan kívántak a tűzbe vezettetni. Wrangel egy pillanat alatt más 300 finntől látta magát körülvéve ; a kikkel lelkesen rontott át az ingadozó deszkákon. Az először átjutók hangos hurrázással üdvözölték földieiket. A vitéz Bernhard her- czeg, a ki éppen úgy mint a király, előszeretettel viseltetik a finnek iránt, kérte ezt, hogy egy csapatot szintén átvezethessen, és kapott is rá engedélyt. Egy csapat finn lovas kíséretében nemsokára gázlót talált a folyón, szerencsésen átuszta- tott s vakmerő bátorsággal rontott az ellenség hátvédének. A bajorok, a kik csak a hidra ügyeltek, a legnagyobb mértékben