Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899

—------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—-----------------------------30

Erre kitűnő példát nyújt Zachris Topelius hírneves fmo-svéd iró halhatatlan Fältskärns Beráttelser czírcúí elbeszéléseiben.3)

1632. Gusztáv Adolf már február közepén készült útra, s márcziusban két heti ostrom után bevonult Kreutznach erődbe. A királynét és Oxenstjerna Axelt Mainzban hagyta. Azonban Tilly, a császári vezér meglepte időközben Hornt, G. A. alvezérét Bambergben, s nagy vérengzést vitt véghez. A király az ő nyomain haladt lefelé a Duna mentében, és a Lechen át törekedett Bajorországba nyomúlni. Hiába vetették ellen vezérei, hogy a víz mély és rohanó folyású, s hogy az átellenes parton a választó fejedelem Tillyvel, Altringerrel és 22 ezer emberrel vár reá. A király azon szavakkal felelt, a melyeket Nagy Sándor mondott a Granicus folyónál: „Mi a kik az Elbén, az Oderán, a Rajnán, sőt magán a keleti tengeren is által jöttünk, mi csüggedjünk el a Lech folyónál?“ Az átkelés elhatároztatott.

A király sokáig lovagolt a part mentiben, hogy alkalmas helyet keressen. Végre talált ilyet a folyó egy kanyarulatánál: dragonyosai közül egy parasztnak öltözött, s azt tetetvén, hogy át akar menni a folyón, kitudta a hiszékeny bajoroktól, hogy ott a Lech csak 22 lábnyi mély. Néhány paraszt házat leromboltak és ezeknek épűletfáit hidoszlopoknak készítették; négy szakasz katonát 70 ágyúval felállítottak a parton és míg nyers fa és vizes széna alá gyújtott tűz sűrű füsttel növelte a sötétséget, a lövészeknek lőárkokat készítettek.

De Tilly öreg és okos volt. Ott termett teljes seregével a másik parton levő erődben, erős sánczokat hányatott, mély árkot huzatott a mocsáros földben, a melyből vadászai gyilkolóan tüzeltek. A svéd ágyuk ápr. 3. feleltek a tüzelésre és az éppen általellenben levő földnyelvet tisztára söpörték. April 5. az ellenség folytonos tüzelése közben leütötték a hidoszlopokat, majd ezekre deszkákat hánytak, s mint rendesen, először a finneket küldték a tüzbe. 300 gyalogos, élükön a köpczös Larsson- nal és a merész Lyydikkein Paavóval, parancsot kapott, hogy a hiddeszkákon átmenve az átellenes parton a híd másik végének megvédése végett sánczot hányjanak. Jutalmul mindeniköknek tiz birodalmi tallér volt Ígérve. Ünnepélyes és döntő pillanat volt ez, a melytől Bajorország sorsa függött ; mert minden pil3) „A felcser elbeszélései“, I. 6. A finnek a Lech folyónál (Finnarne vid Lech).