Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899
29 mint ezen románczokban, a melyek a finn szabadságharcz egyes epizódjait zengik. E költemények a legkülömbözőbb hangnemekben vannak írva és a mellett mindenik egy önmagában bevégzett remekmű; együttvéve pedig a legszebb hősi éneket képezik, a melyet költő népéről és népének valaha énekelt. A helyzetek bámúlatosan szemléletesek, a föllépő alakokat pedig oly melegséggel és hűséggel rajzolta a költő, hogy kitörölhetetlenül belevésődnek emlékezetünkbe. Az egésznek alaphangja a lángoló hazaszeretet, a mely a „Hazánk, hazánk, szülőhazánk“ kezdetű ódában oly fönséges kifejezést nyer. Ezek a románczok a távolállóra is ritka tökéletesség benyomását teszik; az eseményekhez közelebb állókat pedig okvetetlenűl csodálatos módon elragadják.1) Brandes ítélete ösmeretes. A kitartásnak, a vitézségnek és a halálmegvetésnek csodáit mutatta be a finn hadsereg és az egész nép; és csakis a király meggondolatlan és ellenőrizetlen rendszabályai, gyáva és tehetetlen vezérlet és nem utolsósorban árulás döntötte a finn háború szerencsétlen kimenetelét. Ez a háttere Runeberg költeményeinek. Ebből a háttérből lépnek elő az élettel teljes alakok: hazai hősök a tábornagytól és a kerületi főnöktől kezdve a közkatonáig és a csapatfu- varosig, sőt az ágról szakadt koldusig, a kiket Runeberg kiapadhatatlan érzése és képzelnie élethíven állít elénk. Mindazonáltal Rune- berg műve nem tisztán a harczot dicsőítő munka ; nem, hanem igazán nemes és emberies, egyátalán nem gyűlölködő szellem munkája. A kiengesztelődés enyhe szelleme lebeg a mű felett. Azok a kegyetlen katonák olyan emberségesen gondolkoznak még ellenségökről is ! Az orosz censorról mondják, hogy meg volt hatva a mű ragyogó szépségétől; Oroszország ellen való gyűlölet nincs a műben. A költő kegyetlenül kigúnyolja a dőre királyt, a tehetetlen hadvezért, a gaz árulót; de nem beszél elbizakodottan a saját fajáról és lenézően másokról. Az orosz Kulneffet szeretettel rajzolja. A haldokló harczosban pedig a megbocsátás és az ellenség szeretete megható kifejezést nyer. Runeberg a harczi vitézséget és dicsőséget, mint a haza- szeretet egyik nyilvánulását dicsőíti. Ö első és fősorban hazafias költő .......... A milyen vitéz volt a finn nép 1808/9., olyan volt mindig. *) *) Winkel Horn, Geschichteder Literaturder skandinavischen Nordens Leipzig, 1880 372. 1
