Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899

10

ménye az lett, hogy termékenysége látszólag kevesbedett, de alkotó ereje annál hatalmasabbnak mutatkozik ezután megjelenő müveiben. A negyvenes években, a költőnek legszebb éveiben keletkezett egymás után : 1841. Nadeschda és Jnlqvä/len (Karácsonyest), a melyekben az eddig inkább klasszikus szabású költő színesebb és romantikusabb lesz; 1843. jelent meg Költeményeinek harmadik része, a melyben elsőrangú szerelmi dalosnak mutatja be magát; 1844. nyújtja Kung Fju/ar (Fjalar király) czímü kisebb eposzát, a melyben a klasszikái ízlés és az éjszaki szellem egy hatalmas tragikus képben egyesül, és a melyhez hasonló élethű színezete egyátalán nincsen egy hasonló tárgyú svéd költeménynek sem. Végre 1848. jöttek a kiinrik Stols Sägner (Sztól zászlótartó elbeszélései), a melyek mint megannyi bomba gyanánt csaptak le a finn és a svéd földre, mindenütt lángoló hazafias lelkesedést keltve és népszerűekké válva a palotától a kunyhóig. Egy darab eposzt képeznek e költemények s nincs náluknál szebb emléke egy kicsiny, de hőslelkü nép szabadságharczának.

Külső tekintetben is olykor némi változást tüntet föl a költő élete. 1842. átvette a görög nyelv tanítását, 1847—1850 a hörgői gymnasium igazgatója. 1839., midőn a Perrhói sirért megkapta a svéd akadémia kisebb díját, elnyerte egyhangú ítélet alapján az akadémia nagy aranyérmét is, melynek átküldésekor ékes elismerő szavakat intézett a költőhöz Bernhard von Beskow, az akkori akadémiai titkár. Annál érdekesebb jelenség ez, mert Runeberg paródiáiban és egyébnemű müveiben egyátalán nem kímélte az akadémiát és különösen nem annak titkárát.

Runeberg újabb életkorszaka 1851. kezdődik, a midőn meglátogatta Svédországot. Régóta vágyódott látni azt az országot, mely második hazája volt és melyhez egész műveltségénél és nyelvénél fogva tartozott. Fogadtatása minden várakozást felülmúlt és nem egyszer hozta zavarba az önérzetes, de egyúttal szerény és szűkszavú finn embert. A legelőbbkelő szellemek vet- tekedtek a svéd irodalom legnagyobb élő írójának kitüntetésében. Különösen benső lett Almqist és Beskow írókkal való barátsága; az utóbbival ezután folytonos érintkezésben maradt. Ez a svédországi kirándulás sok zavart okozott később is a szerény Runebergnek. Nem mulasztotta el úgyszóllva egy nemes idegen sem, hogy a „nagy remetét“ Borgóban meg ne látogassa.

Runeberg hamarosan tért vissza a maga barátságos ottho-