Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899
11 nába, a csillogó finn öböl partján, és élete csendben folyt tovább itt-ott egy-egy irodalmi diadallal vagy kitüntetéssel tarkítva és ékesítve. 1854. kiadta Kisebb elbeszéléseit. Mint a svéd zsoltárkönyvi bizottságnak egyik tagja, élénk részt vett a finn fiókegyesület tárgyalásaiban és maga is versbe szedett 62 zsoltárt, melyek múzsájának nem utolsó termékei. 1857. nyugalmaztatta magát és teljes nyugdijat kapott. 1860. jelent meg űztél zászlótartó elbeszéléseinek második része, 1862. Kan ej (Nem lehet) czímű „családi rajza“ és 1863. Kungarne po Salamis (A sa- lamisi királyok) czímű szomorújátéka. így élt Runeberg költői munkásságának, családjának és népének. Hét kitűnő fia növekedett föl szeme előtt, köztük Walter, a későbbi jeles szobrász. Idegenek (mint Xavier Marinier) nem kerülhették el soha háza táját. Népe megható jeleit adta iránta való tiszteletének. Az ifjúság ragaszkodása szakadatlan születés- napi tüntetésben és gyakori hangversenyekben nyilvánult. Külső fejedelmek és tudós társaságok vetekedtek a szerény költő kitüntetésében. 0 ez alatt nyugodtan folytatta munkásságát. Az őt környező tisztelet nem változtatott szerénységén. Nagyon szerette a természetet, a vadászatot. Kitünően ismerte az állatokat és bámulatosan tudta azokat magához édesgetni. 1863. szélütés érte, a mely mindvégig ágyhoz szegezte. De szelleme éber maradt mindvégig. Hitestársa és fiai rajongva csügg- tek rajta. Gyakran kellett kedvelt madarainak eieséget szó miok. 1877 máj. hó 4. halt meg. Sírját elborították kedvelt virágjával, májusi gyöngyvirággal. Temetése napján félárboczra bocsátották az éjszaki vizeken a zászlókat. Királyi tisztességben részesült, a mint hogy király is volt a — szellem birodalmában. II. Runeberg főműve a Sztól zászlótartó elbeszélései. Egy nemzeti eposz, románczokban. A mi a Kalevala Finnország múltjára, az Runeberg e költeménycyclusa annak jelenére nézve.1) Az 1808—9. (finn-orosz-svéd) háború hírneves és névtelen hősei vannak ez elbeszélésben megénekelve. S azt mondja Georg ‘) Győrynél, i. m., 114. 1.
