Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1899
9 Ugyanezen évben irta Grál ven i Perrho (A perrhói sír) czímű nagyobb elbeszélését, melylyel elnyerte a svéd akadémia kisebb diját. Ez volt az első nagyobb epikai költemény, melynek tárgya népének tragikus történetéből volt véve. Akadémiai tanítása mellett a publicistikai térre is lépett, a mennyiben 1832. megkezdette a Helsingtors’ Morgonblad kiadását, a melyet 1837-ig szerkesztett, a mikor Helsingfoísból elköltözött. Ez a lap korszakot kezd a finn irodalom történetében aesthetikai és általános művelődési'czikkeinél fogva. A költő szerkesztő évei szeretettel övezett családi körben és hasonló, finn hazafias törekvésű szellemek körében töltek el. A költő tele van életkedvvel és teremtő erővel, s a díjtalan egyetemi docens páratlan szeretettel és munka- kedvvel munkálkodik folyton szaporodó családjának fentartásán. 1832. fejezte be és adta ki az Elgökyttarne (A Rénszarvasvadászok) czímű idylli eposzát. Ezt követte Költeményeinek második része. Hogy anyagi helyzetén segítsen, 1832. egy üresedésben levő görög-római irodalmi adjuncturáért folyamodott, de csak második helyre jelölték és áz állást nem kapta meg. Ebben az időben ös- merkedett meg Lönrotial is, a finn népköltés fáradhatatlan gyűj- tőjével, és lelkesedve üdvözölte a finn nemzeti eposznak, a Kalevalának megjelenését 1836.; a költemény elejét le is fordította svéd nyelvre. Ekkor tette első kísérletét a dráma terén is Fria- ren írón landet (A falusi kérő) czímű verses vigjátékával, a mely először a Helsingfors’ Morgonbladban jelent meg, azután többször lenyomatott és ismételten szilire került a finn színpadon ; ámde a költő szigorú kritikus létére összes művei közé nem vette föl. A költő termékeny életreggelének pompás gyümöl- • csei közé tartozik az 1836. kiadott és „az első szerelemnek“ ajánlott Hanna czímű idyllje is. Végre lapjában tele kézzel szórta szét jelesnél jelesebb költeményeit, bírálatait, paródiáit, aesthetikai értekezéseit, didaktikai reflexióit, komikus verseit, meséit és adomáit. Kiineríthetetlennek látszó termékenységet fejtett ki, s minden müve ép, zavartalan, igazán férfias lélekre vallott. 1837 fordulópont a költő életében. Ez után következett be életének dele. A borgói gymnasiumban egy barátja közbenjárására megkapta a római irodalmi tanszéket, és odaköltözött 1837. Ezzel elfordúlt a termékeny érintkezésben oly gazdag fővárostól, és egy csöndes vidéki városkának lett lakója. Ámde az átköltözésnek megvolt a maga áldása is; gyakorlati foglalkozása lett, tehetségét inkább egy czél körül központosíthatta, a minek ered
