Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1898

48

tavaszi rombolásait most igyekeznek rendbe hozni a mederben levő kavicsokkal, melyeket az egész vonalon épen előttünk hánynak az útra. Kocsink nagyokat zökken, de kitartunk. Szenvedések árán lehet csak mennyországba jutni, a mi czélunk szellemi élvezet: látni a Detonátát, tehát előre! Czélunk sikerült, négy és félórái utón Bucsum-Siásán a Detonata aljában voltunk. Rövid pihenő és frissítés után a kréta korú kárpáti homokkőből álló fönsík ge- rinczére kapaszkodva a társaság egy része bazaltcsúcs alól gyönyörködött a vidék szépségében, különösen a Detonata alakjában, a másik csoport 200 - 300 lépés távolban távcsővel szemlélte a Detonata gvala északi oldalának középrészén kihajló bazaltoszlopokat, melyekkel természetes vastagságukban már fölfelé menet megismerkedett.

Időnk ki volt szabva. Az ut sötétben veszedelmes lehet az ide vezető mellék völgyből, napvilággal ki kell jutnunk. Sürgetett a visszatérésre egy közbejött eset is. Mig a Detonata szépségeit bámuljuk, hatalmas dörgés hallszik. Robbantottak, vagy a Detonata szólalt meg ? Oh nem, egy nem is nagyon távoli hegy tetején terhes fölleg ül, annak villámai csapkodnak a völgybe. Visszatérőben Isbita falunál a torda-toroczkói jura mészhez tartozó rétegeket találunk.

Későn este kifáradva értünk Abrudllányára, de fölvillanyozott bennünket a szives fogadtatás. Főt. Lukács Antal dr. plébános ur és nagys. berivói Boér Béla, volt országgyűlési képviselő, polgár- mester és árvaszéki elnök ur vártak fűtött szobával, a mi ha meg nem áztunk is, a nyirkos, hűvös idő után igen jól esett.

Hamarosan leszereltünk és rövid séta után Boér Béla úr szives vendéglátó asztalánál vacsorához ültünk.

Május 23. Bányák, Verespatak, Csetátye felé. Abrudbánváról egy ideig északra az Abrud patak mellett húzódik az ut, aztán keletre a verespataki völgybe fordulunk. A völgy egyik oldalán az országút, a másikon lóvonatú hegyi pálya vezet. A patak mentén véges végig zúzó malmok csörömpölve törik a követ, pedig a malom tulajdonosoknak bányájuk nincs is, hanem a patak törmelékét teknőkkel hordják a zuzókhoz ; a legszegényebb nép meg vízszintes síma helyet keres, hol víz csordogál, ide hordja az iszapot, míg társa valami lapátfélével a hordalékot kavarva mozgásban tarja.

A hol a hegyi pálya kezdődik, leszállunk, engedélyt kaptunk arra, hogy lóvonattal megtekintsük a bánya belsejét. A kocsik készen állnak, csak át kell öltözködnünk, hogy ruhánkat a lecse-