Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1898
49 pegö bányavíztől védjük, aztán az ülésül szolgáló deszkaszálon lovas módra helyet foglalva, megnyílik a kapu és a sötét tárna folyosón indulnak a bánya belsejébe. Szerencse föl! Az olajlámpák lobogó lángja gyenge v ilágosságot áraszt alig elegendőt arra, hogy helyenkint a váltakozó kőnemeket és a falon levő jelzéseket ki- vehessük, egyes helyeken eső módra csepeg reánk a bányavíz. A tárna jobbra és balra el-elágazik, helylyel-közzel szelelö aknákkal találkozunk, majd a sülyesztö helyére érünk. Háromnegyed óra alatt 2000 métert haladtunk befelé. Itt lépcsőkön felsőbb színre hágva, épen müve lés alatt lévő zugban néztük az ér csapását és vastagságát. Gyönge érvolt, legvastagabb helyén két újjnyiszéles, aztán hirtelen gyújtószál vastagságra szűkült össze; a magyar Eldo- rádóban tehát ez idő szerint kevés az arany. Az arany király éshó- szakálu törpéi messze elhurczolkodtak, összehalmozott kincsükből kevesott felejtettek itt. Hanem a bányász nem csügged, hátha egyszer mégis rájuk akad, azért csak kutat tovább. Szerencse föl ! Ünnepnap szünetel a munka, csöndes a bánya, mint a sir. Milyen lehet az munkaközben, mikor a bányász ércztartalmu követ repeszt ? Megmutatták azt is egy tőlünk oldalt eső folyosóban elhelyezett robbanó anyaggal. Óriási tompa dörrenés, melylyel együtt érezzük a kimozdult légrétegek csapását, megrendülnek a hegyoldalok, reng belé testünk, mindaddig, mig a légrétegek váltakozó sűrűsödése és ritkulása tart, aztán beáll az egyensúly, de fülünk jóidéig érzi az utóhatást. Érdekes volt látni a rómaiak bányaművelését. Keskeny síma oldalú folyosókat vágtak, melyeknek felületén a vésők nyomai máig jól láthatók. A falakba arasznyi szélességű négyszögletes üreget vájtak, ide helyezték a világító olajmécset, melynek egy példányát a kincstári bányahivatalban láttuk. A sötétség ellensége az életnek, és mégis az emberen kivűl vannak állandó lakói a bányának: a pók (fogtunk kettőt) és a penészgondja itt is jól érzik magukat. Eleinte nyomasztó volt reánk a bánya sötétsége a nyirkos levegő, és rövid két óra alatt mindezt kezdtük megszokni, szemünk szinte hozzátörödött az olajos lámpa gyenge fényéhez, azért utána igen bántólag érte szemünket a teljes nappali világosság. Délben Verespatakon voltunk, az elüljáróság fogadott és vendégelt meg bennünket igazi magyar vendégszeretettel. Vígan voltunk. Jó kedvünkben éltettük jótevőinket, kik bennünket oly édes szívességgel fogadtak és jó kedvünkben nem felejtkeztünk meg 4
