Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1898

46

Voith Sándor és Vuchetich Vük IV., Bán Ödön és Semlitsch János V. oszt. tanulók, összesen 22-en.

Mikor Kolozsvár környékén kirándulásainkkor a vidéket ismerni tanultuk, a távol ismeretlen messzeségben föltűnő halvány kék hegyormok oly csalogatólag integettek felénk, hogy fölmerült bennünk a vágy látni és ismerni azokat a hegyeket és képződményeiket. Vágyunkat tett követte. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk az erdélyi érczhcgységet. Alig vártuk az indulás napját. Május 21. reggel 22 kis tanulóból álló sereg három tanárral csendben vonult az intézet udvaráról az állomásra. Utunk eredményéről napló jegyzetemben számolok be.

Május 21. Zalathna felé. Kolozsvártól Apahidáig a Szamos völgyén halad Keletre vonatunk, majd a Szamos-Maros alacsony vízválasztóján kanyarogva keres utat; Gyéres előtt áthidalja az Aranyost és ezzel a Maros folyamvidékére érünk. Nyugatfelé a tordai hegyvidék meredeken csap le a sík gyéresi lapályra, Keleten alacsony dombsor vonúl s közetlenül a hegyek oldalához támaszkodva nagy ívet képezve folyik az Aranyos. A meredek hegyoldalról a tordai hasadék nyílása tátong felénk s messzelátónkkal iparkodunk közelebb hozni képét, a mi a sűrű gőzkör miatt nem igen sikerül.

Körülöttünk viruló lapály, oldalt erdős és tovább kopár hegyvidékek emelkednek. De tekintsünk csak vissza a múltba. Ahol most kövér fűszálat, dús vetést lenget a szél, ott régen a Kaspi tóhoz hasonló tenger vize zajlott, melynek állatait a hegyek oldalain a tenger iszapjában eltemetve találjuk kiszáradt öblében. Torda mellett a kősó és gypsz rakódtak le.

Messze a hegyvidék belsejében az előhegyek megelt jurakori mészkőhegyek emelik magasra meztelen fejüket. Tövistől kezdve különösen két hegyorom tűnik ki, északon a Csákikö gömbölyű csúcsával és felénk meredező szakgatotl falával, délen a hegyes csúcsba végződő Kecskekö, melyek mint a vidék kiváló díszei figyelmünket folyton lekötve tartják.

Vasúton ért bennünket a dél. Térdünkön kiterített táskánk tartalmát fogyasztva, egymást kinálgatva, kedélyesen ebédeltünk. Öröm és jókedv sugárzott az arezokon, de a csillogó szemekből ki lehetett venni, hogy gazdája otthon az asztal körül kalandoz azoknál, kikkel napi ebédjét együtt szokta elkölteni.

Étkezésünk után rövid idő alatt Tövisre és aztán Gyula- Fehérvárra értünk. Két órai idözésünk alatt sétálva bejártuk a