Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1898

12

Egyszerre csak előttünk emelkedett fenyegető nagyságban a társadalom fájó kérdése; hallottak a nép keblén támadt lázongások tompa morajját, irtózattal töltöttek el az anarchista gyil- kok és bombák, mély aggodalommal néztük a radicalismus eddig példátlan féktelenségeit és a vallástalan élet egyre szaporodó, szánandó áldozatait. És kezdtünk eszmélkedni, elmélkedni a helyzetről, mozgolódni.

Észre kellett végre venni, azok a megriasztó jelenségek megtanítottak rá, hogy a társadalom veszedelemben van, sőt már- már összeomlik ; és a fenyegető beomlással farkasszemet nézve kellett megkezdeni a társadalom újjászervezését, új alapjainak megépítését. Végre kezdték érteni az emberek, hogy ha a nép többé nem erkölcsös és törvénytisztelő, annak okai első sorban a vezető osztályok, melyek alig ösmernek már erkölcsi törvényt és többé nem keresztények; és ezzel be kellett látni egyúttal azt is, hogy az egyház egészen világosan látott, helyesen állapította meg a bajt, és hogy régen találta meg az orvosságot is IX. Pius pápa.

így történt, hogy midőn Malines és Lille városokban (1892.) róm. kath. congressusok tartattak és ott fölmerült a keresztény classicusok iskolai tanításának eszméje, a közvélemény csaknem egyértelműleg magáévá tette e termékeny gondolatot. A kivitelhez is azonnal hozzáláttak és pedig a IX. Pius adta útmutatás nyomán. Néhány hónappal későbben pedig lelkesült helyeslés kisérte Liege jeles püspökének, Mgr. Doutreloux-nak a Société scientifique de Bruxelles-ben mondott következő jelentős szavait: „Olyan korban, a melyben mindenekfelett szükség van a keresztény eszmék kifejtésére és hirdetésére, hiba lenne meg nem ösmertetni és ked- veltetni azokat a nagy szerzőket, kik azon eszmék legragyogóbb védelmezői voltak. Azt tartom, Uraim, hogy a keresztény szerzők fontos tanulmányát mindenképen terjesztenünk kell, mert ez a tanulmány elengedhetetlen föltétele az emberiség jövendő értelmi és társadalmi újjászületésének.“ (Gazette de Idege, 28. octobre 1892.)

Igen, az emberiség jövendője, és pedig társadalmi jövője benső kapcsolatban van a classicus tanulmányoknak keresztény szellemben való újjászervezésével.

Vagy nem a nevelés alkotja-e az embert és nem az ember alkotja-e a társadalmat? Neveljétek az embert keresztény szellemben és a társadalom is keresztény lesz, és tele élettel és erővel fog virúlni. De hát régesrég óta hogyan neveljük az ifjúságot-,