Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1898

II.

Keresztény latin és görög szerzők a gymnasiumban.

I.

A keresztény egyházatyáknak a gymnasiumban való olvastatása régebben és már ismételten fölmerült eszme. így, hogy régiebbeket mellőzzek, Auer János osztrák piarista tanár 1853. igen érdekes művet adott ki e tárgyról ilyen czím alatt: »Die Kirchenväter ah notwendige und zeitgemässe Lectüre in den Gymnasien vom wissenschaftlichen und ästhetischen Standfunkte aus dargestellt. (Wien, Wilhelm Braumüller.) Ezzel a mérsékelt művel szemben áll a sok megszívlelendő igazságot hirdető, de egyúttal túlzó I. Gaume egykor sokat ostromolt Ver rongeur^v, melyet csak német és magyar fordításban ösmerek. Magyar fordítását Gyurits Antal írta ilyen czím alatt. A társadalom testéti rágódd féreg, vagy a pogányság a' nevelésben. (Eger, 1852.) Gaumeon kivűl L. Veuillot is sokat foglalkozott ezen eszmével. A külföldi katholikus congres- susoknak ily irányú törekvéseiről szóló rövidebb-hosszabb értesítések olvashatók a magyar kath. lapok és folyóiratok megfelelő évfolyamaiban. Az erdélyi róm. kath. tanároknak 1898 ápril hó 12. Kolozsvárott tartott congressusán újra fölvetettem ez eszmét, és kértemre Számek György dr. piárista tanár értekezett róla A keresztény egyházatyák müvei a középiskolában czím alatt. L. erre nézve: Római kath. tanárok kongresszusa Kolozsvárott iSq8 ápril 12. Történeti visszapillantással és a tanácskozáson fölolvasott dolgozatokkal együtt kiadta Erdélyi Károly dr., a kongresszusnak elnöke. (Budapest, 1898.) ízelítőül itt bemutatom a franczia és belga r. kath. gymnasiumokban használatos keresztény-pogány latin olvasókönyvek egyikének a főbb irányeszméket magában foglaló előszavát. L. Collection de classiques Latins comparés .... Premiere série. Morceaux choisis á l’usage de la quatrieme. Partie du maitre.

Három századon keresztül, a renaissance megindulása óta, a középkor építészetét barbár művészetnek nézték, a melyben nincsen sem eszme, sem Stylus, s a mely nem érdemli meg az antik művészettel való összehasonlítást.

így volt ez más művészetekkel is. A pogány szépség iránt való előítélet árnyékot vetett a gót századok festészetére és szobrászatára ; s míg napfényre hozták és virágokkal koszorúzták Venust és Adonist, kiknek egy-egy új művész ecsetje vagy vésője